Erő nincs már e lendülni kész karban,
Valami belül elpattant,
Hangom végleg elapadt.
Mint épp nyílni kész virág, melyet eltiportak
Vágyódó lelkem darabokban.
Bár tudom, hogy az a láb…
Csak leplezni akarta fájdalmát.
Mért nem várhatlak, csak Téged, kitárt karral?
Mert így, számon s lelkemen lakat van.
De csitt! Ezt sem tudhatod…
Így, hullatja szirmait virágod.
8 hozzászólás
Szia!
Ez egy remek vers, igen így hullatni tudja szirmait, s akkor jobb lesz? Talán… hiszi úgy jobb lesz.Szíve joga.Tévedni is…. Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Kedves Dóra!
Versed nagyon tetszett. igen azok a lehullt szirmok… néha fájni tudnak.
Barátsággal panka!
Kedves Panka!
Örülök, hogy olvastad,
S átérezted soraimat!
Kedves Dóri!
Igazi melankolikus hangulatú alkotás.
Nagyon jól kifejezted ezt az érzést! Gratulálok!
Ölellek: Lyza
Kedves Liza!
Melankólikus? Tudod, most ősz van…
Ilyenkor a szirmok s levelek hullnak…
Köszönöm soraidat!:)
Szép és ugyanakkor fájó is. Bár a hitet nem dobja el, s te sem tedd ezt! Mert minden virág újra virágzik!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Félix kedves!
Megfontolom intelmedet…
S talán akkor most is így lesz.:)
Selanne kedves!
Kérdésedre felelet, vajh mi is lehet?
Csak széttárom kezemet….
Hogy itt jártál, köszönet!