Így leszel te….

Nem merem remélni, vagy csak félek tudni,
Hogy, ha nevemet hallod, el akarsz majd futni.
Örülök neked, s a boldogság gyűlik bennem,
Mégsem tudom: mégis mit kéne tennem.
Váratlan vagy, s számomra most valami más,
S ez nem egy mintára készült szabás;
Valami más, valami új, mégis olyan régi:
A múlt helyett a jelent idézni.
Nevetek… veled, rajtad vagy magamon,
Hogy történt belül valami nem is tagadom.
Nem is tenném, s nem is akarom,
S bár most még erősen takarom:
Örülök neked, s örülök magamban nagyon,
Az életkedv számomra a legnagyobb vagyon;
Miből egy szeletet nyújtottál felém,
S ha nem is nekem: idáig elért.
Ez jó…. Nem akarom, hogy múljon,
Mint az ócska festék: hamar kifakuljon,
Egy pillanat alatt az emlékek közé hulljon!
Maradjon itt…. Maradj te is, maradj!
Egészen szívem csücskéig szaladj,
S ne állj, meg! Ne állj meg, fuss,
Minden nevetésről eszembe juss,
S így leszel te, a szerelem,
Soha kimondott igazi nevem,
Az árnyék a fényben, a búban vigasz,
Nem hazugság, a színtiszta igaz
Így leszel te….