kipattant egy nem éppen
hétköznapi gondolat,
tudniillik, ellátogat
a szőlőbe,
mi tőle
nem messze vagyon,
ugyanis vágyott nagyon
egy hamvas szőlőszemre,
mit egy képeskönyvbe'
látott ma délután
(egy szűk ebéd után).
Szed egy szemet, bekapja,
nyelvével szétpukkantja,
s a szőlőlé kikifoly'…
…arcán furcsa fintor
jelenik meg…
„Savanyú a szőlő!”- ordít.
Jobbszemével félre sandít,
majd mancsát egy szüretelőre teszi,
a szőlő helyett őt megeszi.
3 hozzászólás
Kedves Gyömbér!
Versed olvasása után vacogó fogakkal, reszkető tagokkal fogadtam meg: Soha nem megyek többet szüretelni, és a gyermekeimnek is megtiltom. :))))))
Nagyon aranyos kis vers “szörnyűűű” végkifejlettel. 🙂
üdv.
a szüretelőnek meg leszakadt keze, lába,
s azt az oroszán meghagyta vacsorára.
Aranyos vers. Tetszik.
Köszönöm kedves hozzászólásaitokat…. :)))
Gyömbér