mászni, mert
a fal fel fal.
Keveset nagyon
hányni, mert
szar szir szar.
Nagyokon
elmélázni, ha
szól szél szól.
Kicsikkel
elsétálni a
Tótéktól.
Szeretek napot
lesni, ez
húz el húz.
Nagyokat
gyógyulgatni, mert
a múlt elmúlt.
*
Utálok
bólogatni, ha
szólsz miért szólsz.
Utálok
tűzön járni
hol félsz hol.
Egyre csak
füllenteni
új nem új.
Bármit is
jelenteni
bújj el bújj.
Utálok
szemre hányni
szállj fel szállj.
Utálok
melléd állni
rám ne várj.
4 hozzászólás
Kemény, mint a jég verése….
-én
Háát.. Köszi.. 😀
Egyszerű, gyermeteg.. mélázó.. nem nagy munka… szerintem…
J.
Nem nagy munka, írod. Egyszerű, gyermeteg. Mélázó. DE:Ezért jó. S azért mert rohadtul őszinte. Olyan, mint amilyennek magadat szereted. Vagy képzeled. Mindent adni…-magadnak. Ó, Szent Önzés. Ez teszi nagyszerűvé ezt a versed. Szinte Adys ön-, és közmarcangolás.
Szia: én
Köszönöm. _Jól esik hogy enyire elgondolkodtál rajta 🙂