/Nyári Zsoltnak/
Tollad villámként csap le kitörve lelkedből a szavak
papírra vetve a fájdalmak, szerte oszlanak kicsinyt…
Mint hatalmas kő zuhanva elrepül a fájdalom
majd visszatér, én tudom ott van, fáj nagyon!
Érzem..
Ha írok, fekete betűim, roncsolják beforrni látszó sebeim
néha leteszem tollam, fáj nekem is, remegnek kezeim.
Olvasol, és magadra lelsz, mint az én lelkem soraidban,
mikor először faltam szavaid tömegét emlékszel?..Akkoriban.
Tudtuk…
Lelkünk nem vergődik egyedül, s tán Főnix is lehet
ha túléli idebenn a hideg, zord, sötét telet..a hideget
Mely megtépázva, lecsap és szétrág minden ideget
fájjon a betű is, a papír zizzenése, múltunk tévedése!
Így jó…
Leírni, és elhallgattatni lelkünk, én figyelek látod?
Tán ettől vagyunk igaz lelki barátok.
Lassan fogy szavam te érzed
én vagyok a második éned!
6 hozzászólás
Drága Kriszti!
Melegen szép gondolataidat egy kedves baráthoz – igazán szép versben foglaltad össze.
Én a második sor végén cserélnék egy részt (így: kicsinyt szerte oszlanak…) minden marad cserélve, de az első sor rímjéh ez jobban illik.
(Súgva: a mondatok végén egy, vagy közben és a végén csak három pont lehet, s utána szóköz!)
Tetszett a versed.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Katám:Szeretettel:Kriszti
kedves Kriszti!
Sajnálom, hogy nem tudom úgy élvezni a verseidet, mint ahogy szeretném. De úgy látzsik valamit vétettem, amiéert most a büntetésemet kapom,de remélem a bünöm nem volt olyan nagy, és a büntetésem se nem tart sokáig, mert ez borzasztó, amikor nem látzs, vagy csak homályossan mindent,.
majd késöbb leht többet,
üdv Tóni
Drága Toni
Nagyon sajnálom, hogy nem vagy jól:(Mielőbbi gyógyulást neked!
Szeretettel, és öleléssel:Kriszti
Én nem írok ide semmit, Kedves Krisztina!
A lényeget leírtam levélben.
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM!!!
Szeretettel
Zsolt
Ha majd tudok erre valami épeszűt írni, akkor visszajövök…
Drága Barátom
Nem is kell, ennél ésszerűbbet írnod.Köszönöm a barátságod:Kriszti