A bánatommal ím, feléd futok,
az éjszakáimat vad és konok,
miértek árja fájva gyötri át,
de hajnalodnak érzem illatát.
A merszeimnek oly nagy ára lett,
azóta bár halott a régi tett,
azóta nélküled vagyok tovább,
de még hajadnak érzem illatát.
Viseltes álmaim porolgatom,
de mára messze jár az alkalom,
a csókjaid hiánya járja át
a lelkem, ámde érzem illatát.
A múlt nem oly sokára elkever,
de bájodat sosem felejtem el,
akárha még szeretne, úgy fon át,
lehintve rám varázsod illatát.
Talán a föld alatt se változik,
leszáll velem, s lebegve andalít,
fülembe súgja, vége, nincs tovább,
s teríti rám szerelmed illatát.
1 hozzászólás
Gyönyörű ez a vers Imre! Nagyon tetszik.
Csupa ötös jambus az egész vers és tízes a szótagszám végig. Három versszak páros rímelésű és magával ragadó a többi is.
Az elveszett szerelem illata lengi át.
Nagy örömmel olvastam, köszönet érte.
deb