Úgy hiányzol! Itt a vesztes február
nyomára március mesél virágot,
de még a tél az úr, pedig gitárod
esdekel, s ütemre fűzi Új Ruhám;
a szólamok nem érnek el, hiába
hinted őket, ám a képzelet hevít,
szalagkopott a film és a félreírt
jelen, halálba hullt jövőnk imája.
Lám, fizetni kell az Élet asztalán;
kőkemény a sarc, az ára ég felett,
és az óra körbe-körbe jár tovább,
míg az éjbe kúszik édes arcszeszed;
megálmodom, s még bezár az illatán,
bár se Kép se Hang, a Szó is elveszett.
28 hozzászólás
Még egy szonett tőled, s megint mily remek,
bizsergető szép soraid felém intenek:
olvassál halandó, és ámuldozz bátran,
hány költő lakik e gyöngylelkű lányban.
Kedves Kankalin!
Ha ilyen szép verseket írsz,lehet, hogy fel kell hagynom a rímes válaszadással. Ugyanis féloldalakat kellene ahhoz írnom, hogy hogy elmondjam mit találtam szépnek a soraidban. Bár azt hiszem prózában is nehéz lenne megfogalmazni,mert amikor olvasom, olyan tiszta, átlátszó, színes és varázsos, mint egy szappanbuborék amin átsüt a Nap ezer fénye. Ám amikor le akarom írni, ez a buborék szétpukkad, viszont újra gyönyörű buborék lesz belőle, ha elolvasom még egyszer a verset. Úgyhogy már nem írok róla, csak olvasom, olvasom.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali!


Szeretem a rímes hozzászólásaid, mert egyediek. Megtisztelőek is, úgyhogy el ne hagyd őket!
Örülök, hogy tetszett a szonett, jólesett, hogy elolvastad és véleményezted is.
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Soraid gyönyörűek. Úgy írod meg a fájdalmat, a veszteséget, hogy megannyi szépséget is közvetítesz közben. S bár elveszett a szó, versed képi világa mély dolgokról árulkodik.
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti!
Valóban nagyon mélyen bennem van, amíg élek, így lesz. Örülök, hogy tetszett a vers, köszönöm szépen.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Gyakorlós bámészként lépdeltem ide, a szonettedhez, hogy "elmondjam", kemény életképet láttam nálad szavakba szőtten. Mondhatom, lógott az orrom, míg végig olvastam, és azt gondoltam, az élet merészen igazságtalan, amikor egyik kezével ad, míg a másikkal duplán, mohón mindent visszavesz. Annak, aki él tovább, fejet kell hajtania a Sors döntése előtt, ráadásul úgy, hogy minden méltósága megmaradjon az emlékekkel együtt, amit soha senki sem halványít el, ott, legbelül.
Jövök tanulni, és szépen ücsörgök a sorok előtt, és dúdolok egy dalt. "Say, it is not true…"
Csodálatos alkotás.
Szeretettel: Val'
Szia Val!


Az életkép valóban kemény, az élet viszont talán nem igazságtalan, valamiért ezt érdemeltem. Az okát még nem tudom pontosan, de előbb-utóbb meglesz a válasz erre is.
A "Say it's not true" továbbra is foglalkoztat, de nem tudok ellene semmit tenni, csak úszom az árral, az pedig velem.
Köszönöm, hogy itt voltál, jólesett.
Szeretettel: Kankalin
Azért remélem Ő is ott van Veled és persze a Tavasz!:)
A 2. versszak 3. sora végén gondolom félreírt-et akartál írni, de így is megértettem.
Mindig ámulattal jövök szonetteid elé, most sem kellett csalódnom!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Szia Zsolti!


Először: köszönettel tartozom, hogy felfedezted azt a fölösleges betűt, mindjárt javítom. Úgy látszik, a rózsaszín olvasószemüvegem már nem elég erős.
Örülök, hogy tetszett ez a szonett is, köszönöm szépen.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyszerű szonettet írtál ismét. Nagyon tetszik!
Szeretettel gratulálok: Adrienn
Szia Adrienn!
Nem adom fel, kitartó vagyok. 

A szonett igaz, a "nagyszerű" túlzás. Nem engedi, hogy belefészkeljem önmagam egészen. Ha megadja magát, akkor lesz majd igazi katarzis, de sajna még nem tartok ott, valamiért ellenáll nekem.
Köszönöm szépen a méltatást, a Szonett nevében is.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Vrsed igazi remekmű. A tartalma pedig annyira, de annyira megható. Tudom, s amint látom, Te is úgy érzed, hogy az igazi nagy érzések soha, de soha el nem múlnak el. Most már leírhatom, hogy a fejlődésed óriási, s bármilyen szomorú, mégis szép; bár a kezdetben is átütők, s jók voltak, de a legújabbak már nagyon gördülékenyek, és a mondandód könnyed, tetszetős. Kankalinka, írjál sok szonettet, mivel már igazán magas fokon tudod művelni. Minimum kétszer öt csillagos!
Olvasva Veled éreztem, Te tudod, miért írom ezt is ide.
Szeretettel: Kata
Szia Kata!

Az igazi érzések valóban nem múlnak el soha, talán gyűrűznek helyettük mások. Örülök, hogy fejlődésem figyelemmel követed, megható, amint szólsz hozzám.
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Kankalin
"lám fizetni kell az Élet asztalán….", a többi képeiddel együtt imádom! Talán ezt azért jobban, mert olykor magam is egy jó párszor keményen fizettem. Megérte? – Ez itt a kérdés! Grt.Z
Szia Z!

Fizetni kell, bizony. Minden napra jut valami, még mára is akadt. Mellesleg az egész életem odaadnám, ha csak egyetlen éjszaka is online érezhetném azt az illatot pontosan úgy, ahogy leírtam. Nekem megérte az ár, ez nem kérdés. Már nem nagyon tudok mivel fizetni, maradtak az emlékek.
Köszönöm amit írtál, a képimádással együtt jólesett, meghatódtam.
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, most sem tudnék jobbat, részletesebbet írni kiváló szonettedről, mint amikor először olvahattam. Most is, itt is mélyen megérintett a versed.
aLéb
Szia aLéb

Nem is kell, én tartozom köszönettel, hogy ez a gondolat szonettként jelenhetett meg bennem.
Elsősorban ez nem az én érdemem: kaptam.
Köszönöm.
Szeretettel: Kankalin
Olyan nagyon szépen fogalmaztad meg… Gratulálok !
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Inkább érzem.
Köszi!
Szeretettel: Kankalin
Kedves kankalin
Gratulálok a versedhez, igazán tetszik.
Szeretettel : Ágnes
Szia Ágnes!

Igazán köszönöm szépen.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Gyönyörűen tudod leírni a szomorú dolgokat is… Az elveszett szavakra a tollad talál rá:)
Kalina
Szia Kalina!

Köszönöm, hogy így gondolod.
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalin!
Idáig érezni az arcszesz illatát és a hiányt! A "Szó is elveszett"… de a vers megírja önmagát…
Gyönyörű vers, a kút, amelyből feltör, könnyekkel teli…
Ölellek: Évi
Szia Évi!

Köszönöm szépen, és örülök, hogy az illat hozzád is eljutott.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Lehetne itt dicsérgetni így, ugy is, egyszerűen szép szonett. Érezni az elillant illatot, pedig a szavak nem vesztek el. Szépséges. Szeretettel. Éva
Szia Éva!
Örülök, hogy szépnek találtad ezt a verset.
Ha az érzékek és az érzések átmentek, akkor mindenképpen érdemes volt megírnom.
Köszönöm, hogy elmondtad.
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin!
Nagyon szép, fájdalommal teli vers. Hangok és illatok, eleven emlékek keverednek a lélek belső gyászában, de az uralkodó erő, mondhatni a zsarnoki uralkodó mégiscsak az űr. A tátongó űr, akit nagyon nehéz legyőzni, elűzni. De… minden zsarnokot el kell űzni egyszer. 🙂
Laca 🙂🌹
Szia Laca!
2012-ben így jött a fájdalom, kiírtam magamból. Azóta átalakult, de az az üveg még megvan, eltettem az emlékeim közé, a hangfelvételeket is őrzöm.
Valóban minden "zsarnokot" el lehet űzni, ha megtaláljuk az erre legmegfelelőbb személyt. Valamikor nem hittem, hogy létezik ilyen, de tévedtem.
Köszönöm, hogy "leporolhattam" ezt a versemet és a gondolataimat.
Szeretettel: Kankalin