Illúzió

Lassan vánszorog az óra
mutatója körbe-körbe jár
nem mozdul semmi sem
minden pillanat tétován vár.

A múlt képei fel-fel villannak
elmémbe beférkőzik a vágy
ábrándokkal teli gondolatok
még az idő is megáll.

Szürke hétköznapok sorban állnak
monotonitásuk rabul ejt
lelkem fogságba esett
az ördög felnevet, azt hitte nyert.

Az élet azonban nem áll meg
bárminek is adok energiát,
megragadhatok egy állapotban
de a tudatom játszik csupán.

Csak rajtam múlik hogyan tovább
enyém a választás
most kell döntenem
szeretet vagy állandó ellenállás.

Jő egy hang belülről
lágyan hívogat, simogatja lelkem,
a szeretet a forrásom
ez végre tudatosul bennem.

Hosszúnak tűnik az út hazáig,
de megéri a sok fáradtság
feloldódik az összes zár
s jöhet a várva várt szárnyalás.

Nem félek már a képektől
hisz semmi sem tart örökké
hátradőlök és élvezem a filmet
vagy fellépek rendezőként.