Pirkadatkor dobban a szívem
hajnalban éled a testem.
Reggel pislantok egyet
napközben örökké lélegzek.
Szürkületkor halkul a hangom
este már a hitemet vallom.
Az éjszaka az, mi enyém
s nem szól másról:
Csak az életnek nevezett
örökös harcról.
Illúziók napközben
By Lily Allen
4 hozzászólás
Kedves Lilly Allen!
A versed egy nagyon régi amerikai filmre emlékeztetett, a cime: Egy nap az életböl (a You Tube-én még ma is fenn van a dal ami a film után világsláger lett, a "Cielito Lindo" cimmel) Azért, mert te is egy napot írtál le az életeböl, de nem az utosót.
A filmbe is a főszereplönek az vol az utolsó kivánsága,hogy mégegyszer otthon legyen, hogy valakinek elmeséljen mindent, hogy megnyugodjon. Éppen úgy mint Paulo Coelho leirta:
"Az a fontos, hogy együtt legyünk, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Ha elmeséljük egymásnak az életünket, rájövünk, hogy az emberek többsége ugyanazokon a dolgokon megy keresztül."
Te is ha eltudod valakinek mesélni mindennapi gondjaidat a munkhelyen, (mi úgy csináltuk a feleségemmel, több mint 48 évig,) és ez mindig segitett,a holnapot könnyebben elviselni.
üdv Toni
Kedves Toni!
Köszönöm, amit írtál, jó olvasni ilyen bölcs tanácsokat. Biztos, hogy igazad van, azt hiszem, el is tudnám képzelni a jövőben, hogy a párommal mindent megbeszéljek, de ez a dolog még várat magára egy kicsit. 🙂
Coelho gondolatai pedig számomra mindig az igazságot hordozzák magukban…
Még egyszer köszönöm!
Lily
Szia!
Ismerős élethelyzetek… Kérdés: melyik része az illúzió? 🙂
Ági
Szia!
Legalábbis jó kérdés… 🙂 Az ember néha oda se figyel magára, hogy mi történik vele egész nap. Az egészen apró csodákról főleg elfeledkezünk. Ez már az örökös taposómalom hatása…
Örülök, hogy olvastad! 🙂