Kár, hogy szerelmesen is szarni kell
Olyan illúziórombolás
Ki dönti el, hogy most én írok
És ki mondja azt, hogy más
És talán kár felfeszíteni
Azt, ami magában szép
Nem tudom mi az, kereszt, vagy villamosszék
Csak zavar, hogy fennakadt valami
Egy topmodell-plakát meztelen nyakán
Gondolkodom, mit írnék erre válaszul
De kár, hogy nem látom, ki kérne meg
A nagy nézésben az ember megvakul
Aztán sötéten süketel
S az idő? az egyre megy
Kár, hogy eddig még semmi nem lett
Olyan egyszerű tény, mint a rímképlet.
Meg kár sorolni, hogy mi minden kár
Tavirózsán úszik a mocsár.
Illúziórombolás (átirat)
By lowcallbus
4 hozzászólás
Hi! Jó volt olvasni ezeket a képtelen képeket! Nekem tetszett!
Najó nem bánom, érdemes volt átírni! 🙂 De csak akkor, ha – mint azt nagyon jól tetted – nem dobod el az eredetit, mert az is jó. Mindkettő jó, csak más kicsit. Az eredetiben jó volt a szoros szerkezet, itt egy kicsit szabadabb, ez egy más “stílus”, és mindkettő nagyonis szerethető, már lehet ilyet mondani egy ilyen illúzióromboló, kemény, őszinte versre.
Hm.
Lehet!
Üdv
Zsázsa
Köszönöm Zsázsa!
Örülök, de télleg, hogy tetszett…
Ez tényleg illúziórombolás:-)
Nekem talán az első sor sok volt, mégha igaz is:-) Az utolsó sor viszont zseniális. Azt hiszem azt most eltároltam az agyamba.
H.