Én tudom, hogy a srácok ma kemények,
De ők nem értik ezt az egészet,
És nem az a lényeg,
Hogy az életet kilóra mérjed.
Alakítsuk úgy ezt a világot,
Hogy nekem ne a titánok
Mondják meg mit ehetek,
Miből mennyit vehetek.
És úgy menjünk ki a térre,
Ott semmit ne játszunk tétre,
Mert az nem győzelem szerintem,
Mikor a másikat úgy vágom gerincen,
Hogy soha többé nem áll a lábára
És más adja a puliszkát a szájába,
Ennek értelmét nem látom,
Már csak azt a világot várom,
Melynek nem az a célja,
Hogy húst is kapjak néha,
Jusson mindenkinek eszébe,
A hatalom elmehet a fenébe.
Rádiót vesznek féláron,
De úgy mennek végig a sétányon
Azt észre sem veszik,
Az országot tönkre teszik.
4 hozzászólás
Haragos versed az első felindultságot juttatja eszembe, amikor csapkodni, törni-zúzni van kedvünk. Tehetetlenségünkben. Sok igazság van a versben, ha dalszöveg, talán ezért fogalmazol élesebben, konkrétabban.
Jó a versed témája, nagyon sok igazság rejlik benne. A dalszövg-íráshoz nem értek, ezért nem kritizállak azért, mivel a szótagokat nemigen számolod. De jó a vers lendülete, jók a rímek, s biztosan nagyon jó lesz énekelni.
Üdvözöllek: Kata
Én nem is néztem a kategóriát, mégis az jutott eszembe, hogy milyen jó dalszöveg lenne. Ezek a most divatos reppes daok ilyen kemények. Valóban úgy érződik, mintha erős felindulásból írtad volna. Jó lett. Szertettel Era.
Valóban volt az alkotás közben indulat bennem. Nem gondoltam, hogy ez ennyire érződni fog…
Köszönöm az építő kritikát.