Ilyenek vagyunk

Az ember: ember.
Akkor is, ha nem mer
Emberré válni.
Embernek kelll lenni.

Az ember király!
ha nemes, ha paraszt.
Parasztnak lenni
ugyan mi maraszt??

Markoljad kaszád,
foglald el palotád.
Lakd bele babád
azután menj tovább.

Az ember dolgoz.
Az ember a munkás.
Verejték, vér, könny…
Sohasem lát szép ruhát.
("Kellene?")

Az ermber öreg.
Végsőkig elgyengült.
Trónjára viszont
még most is le-leül.
s fekszik.

Az ember gyermek.
Ámde majd felnőhet.
Ha felnő-messzi
fújja a felhőket.

Az ember-pápa.
Mindünknek misézik,
mindünkért imádkoz.
Tán épp most, tán épp itt.

Az ember: ember.
Miképp víz a tenger.
Vér és tűz s többi
Vízből kell kijönni.
úgy, ahogy illik,
embrerez, emberlik,
éjjel és nappal,
az Örök Főpappal,
jól látja szemem?
halâlban, életben
emberit érez.
De vajon jó-é ez?

Az ember… ez…. az….
Ki tudja, hogy melyik?
De biztos, biztos
hogy örök Emberzik.

Az ember ez, az.
Lehet, hogy csak gizgaz..
Mindenkit uraz.
Ő embet. Így igaz.