Ó az önkifejezés angyala
segítsen nekem húzzon át
csillagos éjszakákon
meztelen táncolók között
részeg kábulatba öltözött
édes illatú fák lombjain
lüktető zene ütemén
jeges sötét pincékben
fekvő holtak üvegszemén
a pusztító és teremtő
idő karoljon belém
hogy meglássam és megé-
nekeljem a fa kérgén
alvó bogár zöldízű álmát
a fénybe érkező első
meglepett sikolyát
szeméthalmokra csöpögő
napsütést és ne hagyjon
pihenni, amíg meg nem
őrülök a saját gondo-
lataimtól, meg-meg dob-
banó szívvel újjá nem
születek.
2 hozzászólás
Képeid plasztikusak.Szeretnék többet is olvasni tőled.Grt.Z
Mint vonat a síneken, gördül ez a költemény, szép, tiszta gondolataival, vágyakozásával. Nálem: csillagos ötös!
Szia: én