Most messze vagy,
s én úgy őrizlek, féltelek,
mint féltenek és őriznek keveseket itt, ez földön.
Most ezer kar ölel,
és végtelen szempár melengeti rajtad tekintetét,
lelkemnek karjai és lelkemnek szempárjai ezek,
szívemnből nőttek ki tégedet félteni.
Öröm nékem,
hogy e távoli népnek is részese lettél,
miként nékem is ajándékba adott a sors részemmé e létben,
s hiszem, az életen is túl, mindörökké.
Ámen.