imaféle

búval bélelt vénasszony lettem
a bánat nem enged sebeimet nyalom
egy szelet kenyér árválkodik az asztalon
szikkadt mint testem és bennem a szív
vérem lassan csörgedez
nem lelkesít semmi
honnan tudjam hogy mi ez
önzés lelketlenség közöny?
sántítva sétálok a közön
és lesunyva fejem senkit sem látok
elmennek mellettem a volt barátok
mit elmélkedek én ilyeneken
hiszen van sok unokám két gyermekem
ők szeretnek akkor mi fáj
a félelem hogy itt is dúlhat háború
hogy erőszakkal halhat bármely korú
Isten ha vagy (bocsáss meg kételkedem)
segíts minden nyomorult emberen
és segíts nekem is búmat eltemetni
karomba eressz erőt akarást
hogy másokon én is segíthessek
s hogy visszanyerjem szívembe a ragyogást