szív fröcsögött.
Az ő bilincsére
nem lázad a tavasz.
Bökött, nyögött,
zümmögött, dünnyögött
a lusta halálára
kész világ.
Hősködött és
gyönyörrel tömködött,
időmart áporodott tároló.
Rám köhögött
és működött,
vírusa lenyűgözött,
újjá született bennem
az imázs.
1 hozzászólás
Kedves Andi!
Súlyos szavak!
Végre mégis ujjá született.
Szeretettel gratulálok: Ica