Íme a szívem:
pirosló vérem zuhogtatója,
titkos szerelmeim dobogtatója,
életem mécsének lobogtatója,
fájdalmaim megmondhatója,
jóságom türelmes oktatója,
gonoszságom mérgezett fűcsomója,
perceket monoton verő óra,
halálos időm koptatója,
porhüvelyem megszakadt rugója,
a szívem.
5 hozzászólás
Kedves santiago!
Nem tudom, hogy létezik-e olyan, de ez egy vérbeli ragrím vers. És azt hiszem ezzel talán külön stílust teremtettél.
Tetszik az eredetisége és az, hogy nagyon igényes a kivitelezés.
Gratulálok: A.
A ragrímek ellenére is nagyon tetszik. Gratulálok: Colhicum
Nagyon ötletes, aranyos, valóban jól sikerült. Ez tényleg a szív!
Kedves santiago!
Szívesen olvastam szívedről e verset! 🙂 Szép lett!
Üdv: wryan
Nagyon megtetszett! Olyan kis darabja testünknek és mégis mennyi minden elfér benne- amiket te is leírtál hihetetlen kedves játékossággal. Élvezet volt olvasni,