lopva visszatért az indián nyár.
Nem forró már, épp csak símogat,
de minden érintése kacéran hívogat.
Engedem,
hogy beborítson fénye.
Engedem,
hogy játszon velem,s kénye
kedvére vonjon bársonyos keblére.
Engedem,
mert oly jól esik, még utoljára
fürdeni a nap édes sugarába'
Aztán ahogy jött, váratlanul el is kúszik,
maga után húzva fátylát, mely úgy úszik
utána, mintha narancs-haját borzolná a szél.
Majd rám köszön, s azt súgja:
Lassan jön a tél…
4 hozzászólás
Szép természeti képek!
Szinte érezni,szinte látni a símogató sugarakat!
Mint egy utolsó ölelést…´lassan jön a tél!
Gratulálok:sailor
Jó hangulat árad a versedből. .." narancs-haját borzolná a szél. "
Szeretettel gratulálok: oroszlán ( Ica
Kellemes hangulatú versedhez szeretettel gratulálok: Zsu
Nagyon hangulatos a versed szép képekkel kifestve.
Igen, a késői szép napsugárban nagyon jó megfürödni.
Ebben az évben kicsit késett az Indián nyár, mert
szeptemberben hideg borzongatott, a napokban meg
nyári meleget sugárzott.
Örülök, hogy versedre találtam.
Szeretettel olvastam: Kata