Indulj

Messze vagy most és neved hallatára
már nem remeg többé a karom,
a felejtésnek szörnyű volt az ára,
és látni téged nincsen alkalom.

Úgy öltelek mint ártatlant a gyilkos
de élni nélküled már nem nehéz,
neved bensőmben elhalkult – nem hangos,
ha kiejtik, nyugodt marad a kéz.

És súgom immár ezerszer más nevét,
más arcát hívja elém az éjszaka
és belőlem semmi nem maradt tiéd;

hát indulj el, mert messze laksz, érj haza,
poros az út és rád senki nem vigyáz.
Lásd a hegyet: nem messzi, csak rajta állsz.