Nagyanyám ingaórája a falon
maga a réz-barna nyugalom.
Nincs kihagyás, sem sietés,
nem úgy, mint a bolondos szívverés,
mi vadul dörömböl néha,
néha meg szelíden dorombol.
S ha valaki sokáig hallgatja
az egykedvű tiktakolást,
csakhamar álmában barangol.
7 hozzászólás
Kedves Katain!
Szépséges, nyugalmat árasztó versedhez gratulálok.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre, köszönöm szépen.
Üdv: Kati
“Nagyanyám ingaórája a falon
maga a réz-barna nyugalom.”
Igen, akkor az élet is nyugodtabb volt.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Bizony, jó lenne egy kicsi az akkori nyugalomból.
Szeretettel: Kati
Kedves Kankalin!
Jó volt olvasni a versed. Nyugalmat árasztott.
Eszembe juttatta vidéki nagyszüleimet.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa,

ezt a verset nem én írtam, de Kati biztos örül a hozzászólásodnak.
Szerintem is nyugalmat áraszt, emlékeket hív elő.
Szeretettel: Kankalin
Szia “Szil”! Sajna nem én írtam.
De! Annyi igazság van benne!
Köszönöm, hogy olvashattam.
szeretettel: túlparti