Ingaz Franz Castelli: Hit, remény, szeretet

Glaube, Hoffnung und Liebe

Der Glaube erhellet die schwarzen Stunden,
Er ist des Lebens wohltätigstes Licht;
Ich habe geglaubt, — so den Weg wohl gefunden,
In's Labyrinth, doch heraus fand ich nicht.

Die Hoffnung gießt Balsam in alle Wunden
Und heilet wo jede Hülfe gebricht;
Ich habe gehofft, — mich betrogen gefunden,
Mir war sie ein Dolch, der das Herz mir durchsticht.

Die Liebe hält segnend die Menschen umwunden
Mit einem Band, das aus Rosen sie sticht;
Ich habe geliebt, — doch nur Dornen gefunden,
Wo die Rosen blieben, das weiß ich nicht.
____________________________________________

Hit, remény, szeretet

A hit ragyog rád is, ha órád mind gyászol,
A jóságos fény ő az élted egén;
Bár hittem a célig, de már a spirálból
Nem leltem kiútra, mert tévedtem én.

A remény hint gyógyírt az összes sebekre,
És segít, hol minden más kudarcba fúlt;
Bár reméltem, engem is megérint persze,
De tőr volt az nékem, mely szívembe szúrt.

A szeretet rózsát fon szalagba szépen,
Mely áldóan sokakat körülölel,
Bár szerettem, tüskéből jutott csak nékem,
És nem tudom, rózsái hol vesztek el.

* * * * *