Istenem, már megint három óra!
Ébredek.
Kezembe fogkefét veszek,
Megyek,
Fürdőbe, mely a konyha egyik sarka,
Friss víz,
Fürdőállványon lavórba,
Derékig
Megmosakszom,
A földön alulról folytatom.
Türelem
Fogkefém! Te várj a poháron!
Ő vár.
Majd fürgén mozog a számban,
Meleg
Víz a pohárban
Helyzet?
Öblítek egyet,
Rohanok.
Fél négykor indulnak a buszok.
Berreg
A motor, suhan a busz
Alszik
Az utas és a kalauz,
A munka, negyven kilométer múlva,
Zötyög
A vonat fapadosa,
Minden érdekeltnek! Nagyfánál megáll.
A kalauz kiabál
A sok munkás felszáll.
Célba ért
A vonat. Egy hömpölygő áradat
Vonul
A gyárak felé, annak torka tágul
Tódul
Mint hangyaboly a nép,
Kenyérért
Sikít a gyárkémény, az egyiknek véget ért
A hajsza.
Izzad, poros a bajsza
Együtt
Érző, baráti kézfogás
Újra
Indul a kínzó gyomor, morzsol,
Emészti
Az erőt, közbe mormol,
A népet
Fogva tartja!
9 hozzászólás
Kedves Marika!
Igazán meglepett, hogy ilyen prózai dolgokról, mint mosakodás, fogmosás és egyéb, ilyen jól és szépen összeszedett, érdekes verset lehet írni. Őszintén mondhatom, nekem nagyon tetszett. Gratulálok!
Kedves Kata!
Nagyon jólesett a véleményed. örülök, hogy tetszett. Tudod az élet hétköznapja csak próza dolgot tudnak produkálni, de talán nem veszed elfogultságnak, ha azt mondom: Mi arra szenteljük kevés rátermettségünket, hogy ezekből a prózai dolgokból a lényeget megvilágítva a sajátságos eszözeinkel, maradandó értéket alkossunk, ami másokban érezhatővé teszi a dolgokat.
Köszönöm az elismerésedet, máskor is számítok a véleményedre.
Szeretettel: marica
Kedves Marika, nagyon jó sorskép. Nekem a hetvenes-nyolcvanas évek jutnak az eszembe, amikor nagyon sokan ingáztak nálunk is a gyárba ahol dolgoztam. Tetszett.
Kedves szhemi!
A véleményedből arra következtetek, hogy jól sikerült érzékeltetnem azt az időt, amikor a vidéken élő emberek naponta több tíz km,-t tettek megvonatokon, buszokon, hogy az életminőségükön javítsanak.
Azért voltak ám annak szép és kellems vonzakai is. A fiatalság a vonaton vidám társaságba verődött és sok szép emlék kiséri azokat az éveket. sok szerelem kötődött sok csalódás is érteőket. Talán még erről is születik egy-két versem:):)
Köszönöm, hogy tovább szőhettem ezt a komoly életkép gondolatot a hozzászólásod által:)
Szeretettel: marica
Kedves Marica tetszett a versed és egyetértek szhemivel. A múltat idézik soraid.
Gratulálok. 🙂
Egy régi dokumentumfilm, a Fekete vonat jut eszembe a versedről. Ebből az ingázó munkások kegyetlenül nehéz életét ismerhettük meg. Nagyon jó a versed, Marica, gratulálok: Colhicum
szia kedvesColhicum!
Boldoggátett a véleményed. Elismerésed nagyon fontos számomra.
Köszönöm neked!
Szeretettel: marica
Szia! Jó kis életkép a nehéz mindennapokról, valóban múltidéző, nagyon élvezhető stílusban és formában. Csak a végig dőlt betűket nem szeretem, de ez már tényleg egyéni. 🙂 Üdv, Poppy
Szia kedves Poppy!
Örülök, hogy ismét meglátogattál:), és véleményeddel erősítedtted a további ambicióimat. Tudom, hogy nem szereted a dölt betűket, már máskor is jelezted. De Képzeld mekkorákat dőldünk a buszon egy hirtelen fékezésnél, vagy a vonaton a nevetéstől, vagy éppen azért mert állva elaludtunk:):):)))):DDD
Köszönöm neked a kedves elismerésedet:
Szeretettel: marica