Innenső part

Ez nem fövenyre épített torony,
s nem bottal rajzolt napkorong a porban.
Ez verskövekben minden, ami voltam,
s hogy mennyit ér, már nem latolgatom,

legyen Tiéd, ajándék, átadom,
Te őrizd meg, mert érted bujdokoltam
minden valós és vélt dimenzióban,
s kezdettől tudtam, nincs más oltalom,

csak két kezed. Ma hozzád hajtom arcom,
enyhíti pírját hűvös tenyered,
magzatpózt vesz fel lelkem, benned alszom,

belülről hallom lélegzetedet.
Nem érdekel, mi van a túlsó parton.
Megmentettél és megmentettelek.