Lassú léptekkel halad
a fák alatt;
nézd a levélzetet:
megérkezett
az ősz.
Szürkén kanyargó hanyag
füstfonalak
képezik részedet,
egészedet.
Komor köveken kopog
cipőd, zokog;
zoknid vízben ázik:
lábad fázik,
nedves.
Hazaérsz, a tűz lobog,
csendben morog
a vaskályha lángja,
egymagába'.
Utolsót lobban a láng,
a tűz falánk:
körbe' mindent felfal,
lassan elhal,
kihűl.
Kiürül a fáskosár;
csak pár bogár,
mi motoszkál benne:
ínség csendje.
7 hozzászólás
Kedves Marianna!
Különös,meglepöen szép sorok!
Olyan érzést ad,mintha magát novembert
látnám magam elött!
Nagyon jól eltalált a cím,a befejezés.
Ötletes!
Gratuklálok:sailor
Kedves Sailor!
Örülök, hogy tetszett a versem. Köszönöm a szavazatod és a kedves szavakat.
Szeretettel: Marianna
Megint itt!
Hangulata miatt!
…
szinte ´látni,érezni´
a vaskályha,lángja melegét!Gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy "megint itt", és köszönöm a szavazatod. Pont ma olvastam az egyik versedet, aminek a hangulata nagyon ismerősnek tűnt számomra, több szempontból is. "Megyek" is, és "elmesélem".
Szeretettel: Marianna
..várlak!
Szeretettel:sailor
Tetszett. Gratulálok.
Kedves Irén!
Örülök, hogy tetszett a versem. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Marianna