Egy irányfényre várok nagyon régen,
mi alagútam végén szüntet éjt,
és látva látnám érdemes volt élnem,
– meséimet százszor elmesélnem -,
hisz útat kaptam ím az életért.
Az életemben sok mindenre vágytam ,
de többségükről kiderült utóbb,
hogy értéktelen kacat volt a vágyam,
és nem marad így semmi meg utánam,
élettelen, üres álom volt…
Ballagtam hát tovább az életen,
oly szívvel mi nagy csodákra vár,
s egy vizes síkon drágakőre leltem,
szívemet a szívéhez emeltem,
s nem is nézek mást azóta már.
Egy irányfényre vártam nagyon régen,
mi alagútam végén szüntet éjt,
Istent láttam meg egy kőben végre,
hálaimát zeng lelkem az égre,
hisz útat kaptam ím az életért…
5 hozzászólás
Kedves András!
Egy nagyon igazi élet-értelmezés írásod!
A befejezés…meg mindennek az értelmét…
megtalálló gondolat!
Üdv:sailor
Kedves András ! Azt hiszem mindannyian így vagyunk ezzel, sokszor vakvágányon kötünk ki, ahol értelmetlenül elpocsékoljuk időnket. Örülök, hogy irányfényedet megtaláltad.Tisztelettel gratulálok kiváló versedhez.Üdvözlettel Alexa
Jól összerakott, remek vers. Két dolog szúrta csak a szemem. A 2. vsz-ban a 3. sor utolsó szava, ha elolvasod elejétől a mondatot, kicsit kilóg szerintem. Ugyanebben a vsz-ban a 2.-5. sor nem éppen a legjobb rímpár.
Mindent összevetve viszont tetszett, sodort magával a ritmus és a mondanivaló (mert ezek nagyon jól el lettek találva).
Szia András! 🙂
Teljesen átérzem az indulatot, ami versedből fakad. Nem fogok szövegelni arról, hogy minek is kellenek a gondolatjelek az első szakaszban, meg arról sem, hogy elírtál egy "u"t. :))))) Nem érdekel.
Azért szeretem a verseid, mert látom bennük az embert. Azt az embert, aki költeményeiben mindent megtesz a hazájáért, azért, hogy a jövőnk szebb legyen… meg azt az embert is, aki sérülékeny, meg azt az embert is, aki költő a javából. 🙂
Nem tudom mennyit ér a szavam, mert ha nem ösztönzöl egykor írásra, akkor én most nem lennék itt. Muszáj volt ezt leírnom. 🙂 A farok nem csóválja a kutyát. 🙂
Köszönöm szépen, hogy a barátod lehetek. 🙂
A legeslegeslegszebbeket kívánom Neked. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves András!
Először lőn az üresség, aztán pedig az Istenhit. Nagyon megragadó a versed, szépek a képeid, amelyekkel vissza tudtad adni – akár saját magadnak, de azt hiszem másoknak is – a hitet, ami végigvezet az életen. Üdv. Szilvi