Vedd a kezedbe a sorsodat újra,
hadd folyjon át napfénye rajtad megint,
a villanó lángok, s az ősi hang húrja
egy kézzé olvadjon s lásd meg ha int…
Folyjanak át rajtad – ne építs gátat -,
váljanak eggyé a fények veled,
s hittel hidd újra van élő bocsánat
csak kiálts egy nagyot ha észreveszed.
Alulról s felülről ugyanazt nézted,
s azt hitted új Út ha másfele mész,
pedig csak egy Út van, s koppanó lépted
sem változott, ím lassan már odaérsz…
Megtérünk lassan mint csendes hajósok
álmaink vizére, hűs óceán,
tenyérnyi vitorla voltam hajódon
s béke dagaszt mint a szél, mint a nyár…
Irányfény lettél, s én szomjazom lényed,
rád nézve hiszem a lét végtelen,
rajtad át velem az Isten beszélget
nyugalom s béke árad lelkemen.
5 hozzászólás
Gratulálok, nagyon jó írást hoztál!
Ágnes
Kedves András!
Igazán csodaszép írás!
A záró versszakod különösen magával ragadott.
Szeretettel gratulálok!
Kedves András!
Mély gondolatokat hoztál, amikkel egyben az irányt mutatod. Versed nyomán jutott eszembe, hogy az irányfény követése nélkül hová juthat az ember. Többször eszembe jutott már, hogy az ember mindig rögös utakon jár, s ahol az utak kétfelé mutatnak, sosem lehet tudni, melyiket kellene választani. Ezért jó, ha az irányfényt meglátjuk és keresni kell, hogy a jó utat választhassuk.
Szeretettem olvastam: Kata
Kedves Ágnes, kedves Dóra, kedves Kata köszönöm, hogy itt jártatok!
üdv András
Sima ügy!
Bármerre indulsz, mindenféleképpen ugyanoda jutsz. Legfeljebb az útelágazásoknál segít az irányfény!
Nagyon jó vers, András, szívesen olvastam.
Barátsággal: dodesz