I
Irgalmazz Uram
az élőknek
a holtaknak is
hajnalban négykor kezdődik
ébredő madarak énekével
az élet
s mégis mennyit ér ez az élet
esendő az ember
sirat
hiába mondja
suttogja
vagy
üvölti
hozzád
hogy ne vidd el
mert még szeretném ha
szerethetném
ha szerethetnélek
hagyd meg hogy éljen
kevés az én hatalmam
Irgalmaz Uram
hogy ne féljek
s mégis
mennyit ér az élet
a nap ragyog
a föld
forog és száguld
a tejúttal együtt
át
száz határon
s ki mondja meg hol a vége
s mire fel
tartjuk fent a földet
mire fel
szaporodunk
és sokasodunk
immár hét milliárd ember
ki mondja meg
hogy
mégis mennyit ér az
az emberi élet
a
szív lüktet
a verőér ver
egyszeri vagy és megismételhetlen
s kimondja
meg
hogy nem vagy egyéb
csak egy kiszolgáltatott
halálraítélt
csak egy esendő ember
1 hozzászólás
Kedves István!
Nagyon elgondolkodtató vers! Jó kérdéseket vet fel!
Szeretettel gratulálok!
Marcsy