Pereg a könnyem,
arcomon
rút barázdát szánt
a fájdalom,
szívemben
hasító penge,
lelkemben
karmolt
sebek láza
a gondolat,
mely idézi csókodat.
A hajónk vesztegel.
Játszik élet és halál.
Hagyod, hagyom…
i r g a l o m!
Érintésed él,
szép és egész,
érzem,
eggyé válsz velem
s a pillanattal
visszatérsz;
itt vagy a fűben,
a fákban,
a holdtöltében
és a napnyugtában,
a langy’ esti szélben,
az éjben,
a kávé illatában –
itt leszel minden
vízcsobbanásban.
A hajónk vesztegel.
Játszik élet és halál.
Hagyod, hagyom…
i r g a l o m!
A szó visszatalál,
keresi mit eldobott,
féli a holnapot,
várja önmagát,
s néma vád
borul a csendre,
sodor az ár,
létünk medre
örvénylőn
magába zár –
szerettünk,
nagyon fáj.
A hajónk vesztegel.
Játszik élet és halál.
Hagyod, hagyom…
i r g a l o m!
11 hozzászólás
Szia Vox! De jó verset hoztál megint! Csak kár, h ritkán jössz! Üdv: én
Szia Bödön!
Jólesik, hogy hiányolsz 🙂 Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv: Vox
Kedves Vox Humana!
Szép vers…
Tele érzelmekkel…
Szeretettel: gleam
Szia gleam!
Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál.
Vox
Kedves Vox!
Nagyon jó volt tőled verset olvasni. (Eleve rég találkoztam olyan költeménnyel, amelynek refrénje van.) A veszteség, a hiány és a tehetetlenség fájdalmát olvastam ki soraidból, amelyek mindezek ellenére megragadó szépséget árasztanak. Akárcsak maga az emberi csoda.
Laca ⚘
Szia Laca!
Átérezted a versem. Köszönöm.
Üdv: Vox
Kedves Vox!
Mély fájdalom hatja át soraid, ami átragad az olvasóra is. Annyira érzékletesen tálalod, hogy nincs szív, amit meg nem érintene. Nagyon szép a versed.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Sajnálom, hogy ilyen hosszú ideig elkerülte a figyelmem a hozzászólásod.
Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál.
Szeretettel:
Vox
Szia Vox! 🙂
Elemezgetlek.
Súlyos vers. A rövidre tört sorok felerősítik a fájdalmat, zaklatottságot, ürességet, az ismétlések fokozzák, a dupla szóközökkel írt szavak (minden résznél) hatványozzák, az utolsó sorban szinte üvölt a kiemelés. Hiába zárod felkiáltójellel, nyitva marad, sokáig visszhangzik. Így jelenik meg bennem tartalom és forma, melyek egységet alkotnak.
Nem könnyű ilyen fajsúlyú verseket alkotni, mert megszaggatják a lelket, át is jön belőle minden gyorsuló és lassuló szívdobbanás.
Nagyon szépen tudod kifejezni a hiányt és fájdalmat, képes vagy közel vinni az olvasóhoz.
Érdekes, hogy mennyire különbözik az élőbeszéded az írt versbeni "hangzásoktól" (bár ezt csak az érzékelheti, aki hallott már verset mondani). Ez most jutott eszembe. Na, majd kipróbáljuk, este kérek tőled egy telefonos szavalást. 🙂
Viccet félretéve: hatásos, jó vers, sokkal gyakrabban kellene írnod (három felkiáltójel).
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Nagyon átérezted ezt a versem. Örülök, hogy elemezgetsz. Nem csak a versem, engem is. 🙂
Egy hangos felolvasás mindig jobban visszaad egy verset, mintha csupán magunknak olvassuk. Ezt a verset a fájdalom egészen halkszavúvá teszi. A végén talán már könyörgővé.
Remélem nem okoztam csalódást a sok-sok felolvasással. 🙂
Köszönöm a figyelmed. A három felkiáltójelet is.
Vox
“sodor az ár,
létünk medre
örvénylőn
magába zár ?
szerettünk,
nagyon fáj.”
Nagyon szemléletes, csodaszép sorok, melyet megértéssel, átéléssel, tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita