A játéknak vége.
Játék volt, vagy mégse?
Nem tudjuk mi sem.
Hullik könnyed s könnyem,
bár titkolni igyekszünk,
hittük jó színészek vagyunk.
Tévedtünk.
A függöny nem ment le teljesen,
félúton elakadt,
mint rossz szónok, keresem a szavakat,
valamit mondani kéne,
de csak állok, meghajolva,
pedig a jelenetnek nincs közönsége.
Elengedted a zsinórokat,
lazák, a lelkem törött,
mint olcsó kis ripacs,
vesztem el a nagy művek között.
Vége, felállni már nem tudok,
nélküled egy összerogyott,
Marionett báb vagyok.
2 hozzászólás
Kedves István!
Nagyon szépen kifejezted,utaltál rá hogy:
” hittük jó színészek vagyunk.
Tévedtünk.”
“Elengedted a zsinórokat,
lazák, a lelkem törött,
mint olcsó kis ripacs,
vesztem el a nagy művek között.”
Tetszett nagyon!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
“Vége, felállni már nem tudok,
nélküled egy összerogyott,
Marionett báb vagyok.”
Van, hogy azt gondoljuk, hogy a másik nélkül képtelenek vagyunk bármire is, de ez nem így van. El kell hinned, hogy egyedül is értékes vagy felállni, nincs szükség arra, hogy valaki bábként rángasson.
Szeretettel: Rita 🙂