Oh, te magányos lélek, bátor gerlice,
Én szerelmemnek fürge Írisze.
Nyiss nekem utat fel a csillagokra,
Az istenek lakhelyére, fel az Olimposzra.
Lelkem elvágyik innen, ebből a világból,
Szárnyalni kíván, repülni az égbe.
Kérlek hát Íriszem, mutasd meg a nyitját,
A test elől elrejtett dolgok szubsztanciáját.
1 hozzászólás
Kedves Oratus!
Ez csodaszép.
A szivárvány istennőjéhez méltó verset írtál.
Szeretettel:
A.S.N.