Csupán néhány vonalat hagy a toll,
Ahogy elhúzod a papír felett.
Mégis minden apró vonás fontos,
Mert betűvé lesz, s rendezett
Sorokban hozzám szólsz általuk.
Hol zöldek, hol kékek a betűk.
S máskor meg feketén ír a tintád;
Kezed most is elmondja,
Mit nem mondhat a szád!
Nyurga betűk, dőlt sorok százai
Hullámzanak szemem előtt.
Kunkorodnak, futkároznak a lapon;
Mégis nézem őket egész délelőtt,
Hogy megfejtsem lelked jelrendszerét.
3 hozzászólás
Kedves Éjkirály!
Igen, érdekes dolog a betűvetés. Az olvasás valamikor nagy művészet volt, hiszen kevesen tudták a ,,kódokat megfejteni". Jó, hogy ma már szinte valamennyien írástudók lettünk, nagy ajándék. De még nagyobb érdem az, ha valaki a sorok között is tud olvasni… 🙂
Gratulálok versedhez, mely többet elmond, mint három versszak!
Alberth
Kedves Éjkirály!
Amikor szeretünk valakit, különleges képességgel rendelkezünk,- mint egy profi grafológus – és meglátjuk, megérezzük a másik hangulatát, érzéseit.
Mindez nem elég, elmerülünk a sorokban, egy egész délelőttön át is.
Én is tökéletesen átéreztem az üzeneted.
Gratulálok!
A.Adrienn
Kedves Éjkirály!
Elgondolkodtató a versed. Az bizony igaz, hogy a kézzel, tollal-tinával írott sorok nagyon sokat rejtettek magukban. Szinte az életüket, gondolkodásukat, természetüket ki lehetett belőlük olvasni, nem csak azt, amit leírtak. Az is egy külön tudományág volt. Ha nem annyit, de a mostani géppel leírt szövegből is fény derül az alkotóra. Kicsit ugyan nehezebb megfejteni, de talán nem lehetetlen…
Üdvözlettel: Kata