Irmgard Adomeit:Alter und Tod

Alter und Tod

Alt wollen wir alle werden,
doch vorm Altsein wir uns scheu´n,
wollen frei von allen Beschwerden
uns uns´res Lebens freu´n.

Es ist schwer, das zu kapieren,
daß alles dem Tod verfallen ist.
Wir müssen es leider akzeptieren,
verführt von Schlangenlist.

Sie flüsterte uns Menschen ein,
mitnichten nach Apfelgenuß zu sterben,
sondern wir würden wie Gott sein. –
So stürzten wir ins Verderben.

Doch so, wie Natur wieder aufersteht,
ist auch mit uns nicht alles aus.
Wer glaubt, neuem Leben entgegengeht,
in dem schönen Vaterhaus.

Irmgard Adomeit

A jó és rossz öregség – meg a halál

Szép korú szeretnénk lenni –
bár öregségtől félünk.
Bajt akarnánk félre tenni,
s áldani: hosszan élünk.

Ám de nehéz azt felfogni,
jő halál: az ember halandó.
Sajnálatos, de el kell fogadni,
lépre csalt biz’ a kígyó.

Súgta embernek édenben,
edd meg ezt az almát, nem fogsz meghalni,
örökké élsz majd, mint Isten. –
Így tudott romlásnak adni.

Mint feltámad természet, s újra él,
nékünk sincs mindennek vége.
Úrban ki hisz, s új életet remél,
mennynek lesz a vendége.

Szalki Bernáth Attila

Öregség meg halál

Öreg akarunk mind lenni,
nem kell vénségtől félni,
nem szabad ezzel perelni,
tudjunk élni, örülni.

Megérteni, igaz, nehéz,
hogy jön majd az a szörnyű halál,
bármennyire szomorú: tény,
becsapott kígyó lám.

Susogta első embernek,
az almát élvezd, finom az,
ezzel halhatatlan leszel. –
De ember így bűnbe zuhant.

Csakhogy mint természet vált tavaszba,
nekünk is új pálya nyílhat.
Ki hisz feltámadásban, a
régi házba benyithat.

Szalki Bernáth Attila