Írnék

Írnék a világról,
de nem szól a dalom.
Csak a tollam fogom
bénuló kezemben.
Néma minden szó,
néma minden jaj,
nem ér el sehová.
Jajgat a hangom…
Írnék a világról,
nevető arcokról.
Nem kell háború, zord, –
hideg. Csak szóljon
a dal, legyen hangos
a nevetés. Most
ülök itt bénán,
írnék egy csodás
gyönyörű álmot,
ahol szeretet-
virág nyílik, és
egymás kezét fogják
az emberek. Mindegy
hogy fekete, vagy
fehér. Mindegy, hogy
öreg vagy fiatal.
Csak mosoly legyen az
arcokon. Ne láss
síró nagymamát,
zokogó gyermeket.
Az én fegyverem
a tollam, a szavam.
Nem lázítok – kérek!
Töröld le könnyeit
a nagymamáknak,
segíts az eltévedt,
síró gyermeken!
Nyíljon szív-virág
lelkedben, – kezedben.