Írok és tanulok, A percek csak múlnak
Nézem a könyvben ahogy a napok fogynak
Számomra értelmetlen szavak
Miket a lapok szülnek csak akarat
S nem ez azaz álom mire vágyok
Csak sablon, csak szabályok
Szürke és érdektelen
Miközben a mondatokat értelmezem
Koszos könyvek, mocskos lapok
Tűzre mindet, mindet míg őrült vagyok
Tűzre, Most, hogy ne legyen gondom
Tűzre, hogy elfogyjon
Tűzre… a lapokat min szerepel a nevem
Vizet rá vizet, hogy a hamuja is semmivé legyen
Írok és tanulok…Hogy szabad legyek
Másznák, de félek túl magasak a hegyek
Mikre nem is vágyom igazán
Csak vissza fordulni félek
A cérna mi vezetett eddig mára már tépett
Nem tudom eddig újra elérek?
De mit tegyek ha a mászásból nem kérek
írok és tanulok…
2 hozzászólás
Üdv Londonman!
Tetszik a versed zeneisége, ahogy visznek sorról sorra tovább a mondatok… Remélem, hogy utolsó versszakbeli vívódásod múlni fog és megtalálod a helyes utat!
Köszi a hozzászólást!