Az augusztusi domb alatt
nézem a nyármart partfalat.
A tóban – dél van – alszanak
gyöngypikkelyű iszap-halak.
Már elpilledt, megsebesült
az augusztus is. Elterült
és elfutó vizekre ült
a nyáridő. Elpenderült,
kaszáról elszórt mag-szemek
őrzik most már a réteket,
friss szénaillaton lebeg
a harang szava. Értelek.
Az áldott csendbe csak néha
vartyog egy zöld hasú béka,
s pihegő lovak árnyéka
úszik a lomha tájékra.
4 hozzászólás
Kedves Irén!
Lírai szépségében mutattad meg a tobzódó nyarat.
Judit
Köszönöm az olvasást!
Irénke, szépen visz ez a nyár-végi hangulat. Gondolkodtam, hogy bokor- vagy páros rímeltetésű ez a szépen fegyelmezett nyolcasokba fogott vers, és bár bokor inkább, nekem (talán a ritmika miatt) páros lett a fülemben :-). Örömmel olvastalak.
aLéb
Köszönöm, Bélám, bokorrímnek szántam…