Amiért még érdemes lehet?
Most a hinták színesen dalolnak,
képpé formáljuk a fényeket,
mely talán megszürkül maholnap,
ha más ajtók nyílnak előttük,
s a beléjük plántált szeretet
gyűlölni kezd. Mintha lelőttük
volna őket… furcsa gyerekek,
mert mások. Mindegyik megtéved,
kit az apja nem ütött agyon,
s kap érte francos öt kis évet:
gyermekélet, persze. Nem vagyon.
A megmaradók majd küzdenek,
a törvényeknek pisztolyuk van,
nézik csatánkat csepp őrszemek
a bezárt autizmusukban.
Templom van, tudjuk. S az iskola?
Reményik óta most félsiker,
az igazságokból iszkol a
tartás. A gyermekhúst tépi fel,
módszeresen szaggatja csontig,
hogy a holnap már bizonytalan,
és a megélhetési prostik
új reneszánsza… iszony, ha van
ekkora, benne mind szédültek,
plántálás helyett majd öntözök,
szegregált világban szépülnek
iskolák helyett a börtönök.
11 hozzászólás
Kedves Andrea!
Ez a vers óriási! Minden szava segélykiáltás. Nem alaptalanul dühös a versed, magam is az vagyok, fortyogok, kapkodom a fejem… vajon meddig süllyedhetünk még?
Igen, a gyerekek, a jövő nemzedék, az iskolák… mind, mind egy nagy kérdőjel… kérdőjelek sokasága.
Remekül megkomponáltad ezt a verset. Ez annyira kellett már!!!
Gratulálok, szívből!
Ida
Óriási jaj a versed, Andrea. Kiváló ívekkel viszel felütéstől konklúzióig, és újra, és ebben a helyzet feldolgozhatatlanságát érzem megjelenni. Érzem a dühöt, a felelősség dühét az átvezetések felpörgő lendületében, a finom vulgarizálásban, az erős kontrasztokban. Nagy élmény a versed, most remek rímeidet nem is méltatnám, hiszen a keserűség monológjában "csak" meghímzése a mondanivalónak. Kiváló vers, élmény volt ismét.
aLéb
Szia Szkít!
Minden sorod elég jól értem, dühösen csatlakozom én is amiatt, hogy ennek a versnek meg kellett születnie.
Most nem is tudtam annyira a formára figyelni, a tartalom mindent vitt, jó lenne, ha nem csak nálam tarolna. Szurkolok mindannyiunk nevében.
Szeretettel: Kankalin
Szia Andi!
Tanár lelkeknek íródott főleg ez a versed. Érezhető a visszafogott nőies dühöd.
Ilyen vers is kell, ha már mást nem tudd tenni az ember ír róla. Jól tetted.
Ági
Sokat gondolkodtam, mit is írjak ide. Azt olvastam valahol, hogy csak akkor szólaljak meg, ha többet ér a csöndnél, amit mondani szeretnék. Most lehet, hogy a csönd jobb lenne, ugyanis bármi is mondok, úgysem tudom, semmivel sem tudom visszaadni az ott átélt pillanatokat. Valahányszor abban az iskolában jártam, mindig kaptam valami olyasmit, ami egy életre szóló tanulság, tapasztalat, élmény. Érzés. Mi lesz ezekkel a Gyerekekkel???
Hová kerülnek majd?????
Jobb helyünk nem lesz! Nem lesz sehol máshol.
Igen, ennek a versnek dühösnek kell lennie, mert így hiteles, így árad a szívből. Máskülönben amolyan elvárt alkalmi írás lenne, s nem lenne benne ilyen ősi erő, ennyi energia.
javítás: bármi helyett bármit
Köszönöm szépen Nektek. Először is, a vers minősítését, pedig abszolúte indulatból fakadt.
Másodszor pedig a hátterének a tartalmi hozzászólásait. Mert hogyne lennék dühös, amikor egy kicsiny iskolát azért akarnak bezárni, mert kevesen vagyunk? Egy integráló kis sulit, ahol az egészséges (és egészséges környezetből érkező) gyerekek mellett ott tanulnak a sajátos nevelési igényű, nem teljesen egészséges (és cseppet sem egészséges háttérrel rendelkező) gyerekek is. Az autisták, a tanulásban akadályozottak, a szervi fogyatékkal élők, mind-mind, és mi olyan nagyon szeretjük őket! Az a baj, hogy a stigmatizáció, mint olyan, totálisan megfertőzte ezt az egészet. Bezárják a sulit, és? Hová kerülnek ők innen?
(folyt.)
(folyt.)
Vélhetően vagy a területileg illetékes "versenyistállókba", ahol tuti nem fogják a nyomorból jött gyerekeket tetűirtóval lekezelni, mint ahogyan mi tesszük, hanem simán kitiltják őket még a környékről is, ott nem fogják a tehetséges versmondók kezét, nem vesznek nekik ünneplő ruhát, harisnyát, csatot, kopogós cipőt a pedagógusaik a saját pénzükből, hogy ki lehessen állítani őket egy-egy kerületi versenyre, ott nem fogják megfürdetni a hetek óta nem mosdott csepertyűket, hogy ne szégyenkezzenek a náluk jobb szociális helyzetben élő társaik előtt, sőt, azt gondolom, hogy szeretni sem fogják őket, mert MÁSOK, mint akiket megszoktak.
Mi viszont pontosan rájuk vagyunk berendezkedve, nem csupán koncepcionálisan, hanem emocionálisan ugyanannyira.
Nem szabadna bezárni egy ilyen iskolát csupán azért, mert 130 gyerekünk van a nyolc évfolyamon. Nem éri meg a társadalomnak?
Taigetosz vagyunk?
(folyt.)
Pedig nem, nem vagyunk azok.
Amíg a versenyeken mind helyt tudunk állni, amíg a gyerekeink arany oklevéllel jutnak tovább a fővárosi népdalversenyre, amíg elsők lesznek a mezei futóversenyen, amíg bekerülnek a versmondó – szavaló – rajzos kerületi legjobb háromba, amíg a tantárgyi versenyeken el lehet vinni őket a természetismereti fővárosi fordulóra, addig azt gondolom, igenis, van létjogosultságunk.
A néhol :))) megjelenő vulgaritásról: szétszedett minket a média, amikor az apa agyonverte a saját fiát anno. Nem érzem úgy, hogy mi tehetünk egy idióta, apának nem nevezhető genetikai táptalaj tettéről, amelynek nem volt előzménye. A gyerek gyakorlatilag a zseni kategóriát érintette: naponta szedtük le a netről a neki való extra feladatokat, hogy foglalkoztassuk, mert hihetetlen okos volt, szárnyalt, mégis: az egyéb problémái miatt egyedül mi fogadtuk be őt. Sosem tudjuk meg, mire lett volna képes.
Csak azt tudjuk, hogy az apa öt vacak évet kapott, amiért agyonütötte.
Szóval, köszönöm Nektek.
Az egészséges gyerekek, a hátrányos helyzetűek, a halmozottan hátrányos helyzetűek, a tanulásban akadályozottak, az autisták, az Asperger-syndrómások (utóbbi kettő majdnem ugyanaz), a tanulásban akadályozottak, a látási, hallási, mozgási fogyatékkal élők nevében, valamint mindenkiében, akik azokért vagyunk, hogy sikerüljön az együttélés, az integrálás, a teljes elfogadás megvalósítása.
Valamint szurkoljatok, mert abban az esetben, ha nem lesz munkahelyem, túl sokat fogok Napvilágozni. (ez vicc volt, ráadásul rossz, mert lesz munkám, azt gondolom. De valóban dühös vagyok.)
Nagy igazságot írtál meg és nem is akár hogyan Ezt a verset sok sok embernek kéne olvasni. Persze a kölcsönkapott bizalom felelősségével.Felénk sok un. takarékossági intézkedés történt ami miatt romlott az oktatás terén a bizonytalanság És ha más egy gyerek akkor hárítanak. A probléma kinek kell??.
Hisz van elég otthon is amit gyárt a társadalom. És pár év és a börtön kell az elítéltnek. Hol a felelősség.????Igazad van. A gyereknek nyugalom kell ha "beteg " a család legyen szereteteljes az iskola Nekem is ez a véleményem.
Ágnes