Мы из будущего
За всё спасибо, добрый друг
За то, что был ты, правда, другом,
За тот в медовых травах луг
За месяц тоненький над лугом
За то селенье над рекой,
Куда я шла, забыв про усталь
За чувство, ставшее строкой
За строки, вызванные чувством…
За то, что мне любовь твоя
Порой была нужнее хлеба
За то, что выдумала я
Тебя таким, каким ты не был.
_______________________________
A jövőből jöttünk
Köszönök mindent, jó barát,
Mert az voltál, és mert igaz volt,
A réti füvek illatát,
Fölöttük holdat, karcsú sarlót;
Lakunkat ott a tó felett,
Hová, én fáradt, mégis mentem,
Érzéseid, mely líra lett,
A verseid, érzéssel telten;
Hogy egy napon szerelmedet
Kenyérnél tudtam fontosabbnak,
Hogy téged képzelhettelek,
Amilyen nem voltál – olyannak…
* * * * *