Hisz titok borítja Szellemet.
Nem lehet tudni titkait,
Elrejtett vágyának zegzugait.
Ismerni valakit nem lehet,
Nem tudod mi tartja Szellemed,
Nem érzed a Lélek lüktetését,
Hallod szavának hiú beszédét.
S szívedben el is hiszed,
Hogy teljes Lelke a Tied,
De rájősz: ez nem így van,
S elferdül a Titkos Tan.
Azt hiszed ismered Társadat?
-Holott nem értedet magadat-
Hogy lehet valamit ismerni,
Hisz a dolog nyitja benne hinni.
Igazán nagy dolog akkor lesz,
Ha saját hited naggyá tesz.
Hiszel benne és elhiszed:
Birtokolja Szellemed!
Ismerni valakit nem lehet,
Fényárban úsznak a Szellemek,
Mutatják neked: nincs visszaút,
Válassz Jobbat, ne a Hiút!
3 hozzászólás
Olvastam pár versedet.Tartalmilag ez egész jó.Bár egy kicsi birtoklási vágyat éreztem a soraidból.
"S szívedben el is hiszed,Hogy teljes Lelke a Tied,"Lehet tévedek.Nincs benne birtoklási vágy.
A rímek is elfogadhatóak.Ezeket a sorokat dicséretként értelmezd.
Aine
Köszönöm! Örül a szívem. A másik vershez meg annyit, hogy igyekszek majd minél vidámabbakat írni, csak akkor, abban a pillanatban az jött a "számra".
Oratus
Oratus!
Írd ki magadból a fájdalmad.Ha tudod.Remélem neked segít.Amit az előző versedhez írtam
ne vedd kritikának.Nem vagyok kritikus.Költő sem.Csak egy olvasó.
Szebb napokat kívánok neked.
Aine