Ismerős idegen

Ki vagy te ismerős idegen,
miért nem maradtál távoli rejteken?
Most lelkemen fekete folt,
az arcod eddig néma volt.

Miért most jöttél csókoddal,
mikor más halmoz bókokkal?
Számomra eddig miért nem léteztél,
most foltozott lelkemen újabb heget égettél.

Tiszta érzést megmérgeztél,
az életem csak megtévesztés,
de más ez a méreg,
mert tőle nem sötétség ébred.

Veszélyes játék,
ha követ egy árnyék,
és nem tudsz elbújni,
nem akarod a fényt kihunyni.

Nem vagyok erős,
hogy kövessem mit kér az erkölcs,
valamiért ez nagyon kell,
mégis kérlek felejts el.

Perzselő vágyat hagytál,
csak fájna majd, ha maradnál,
a heget takarni talán nem tudnám,
ha felfognám,hogy más ölel át.

Te ne gondolkozz, megteszem helyetted,
láttam már sárban keresztet,
hittem, szerettem, vártam, beleléptem vakon,
többé ennek esélyét sem adom.

Ne tűnj el, mintha soha nem lennél,
ne keress, míg a vágy határához nem értél,
legyen ez egy őrület,
ha nem kap el, ennyire volt érdemes.

Engem mindig a szív vezetett,
vállaltam, de túl sokat szenvedett,
most hagyom, amíg nincs fölényben,
hogy a józan ész beszéljen.

Most azt mondja várj,amíg lehet félreállj,
mert ez az a szempár,ami csak egy, oly ritka,
megszeretni könnyű,
de sohasem tudhatod, mi a titka.

Higgy nekem, most így lesz jó,
ha később mégis hiányzik a szó,
ha a "terv" része vagy,
ne aggódj, az élet majd jelet ad.