Szemünkben véraláfutásos ág-bog a hajnal,
a vajúdó éjek görcseitől szinte már kék
a vörösben; néhol elejtett folt, akár
a kiköpött fog fel-felvillan fehérje is.
A kövér Föld szívünkig színtelenedik most;
vad szélviharban forog minden emberi csont
Örök körben, mindörökké ugyanazon körre
görbül a tér; semmi sem jött és semmi se’
távozott. A vérző kertekben koravén évszakok. –
Az idő- és tériszonytól csatakos itt és
most: honos végtelen hontalanság; eldurvult
csodák törmeléke csak. Az árnyékként dicsért
Nap könnyed-könnytelen emlékeként marad
a durva lék: a mindenségből a hiány ásít ránk
Parancsszavak záporoznak: e világi dogmák.
S aláaknázott szíveken járkál, szíveket zúz
Lucifer a Sátán és a legyek ura Belzebub.
4 hozzászólás
a felütése a versnek különösen "aláaknázott szívek" is nagyon ott van képekben. tetszett a versed. szeretettel szeretettel
Kedves Csabaiandy!
Örülök, hogy tetszett az írásom. Egy gondolatkísérlet eredménye…
Szeretettel:SzJ
A nagy nyomorúságot idézi bennem a versed. Akkor lesz az ember Isten nélkül, teljesen a Sátán markában. Kemény szavak, de minden szó és kép nagyon kifejező, erőteljes.
Gratulálok: Klári
Kedves Klára!
Jól érted-érzed a vers lényegét. Köszönöm kommented.
Szeretettel:SzJ