Megérintett az ősz, rozsdabarnított leveleivel,
Lágyan beterített hulló szirmaival, az élő szerelem!
Látom a hamvadó parazsat, szívemben lángoló madarat!
Itt az ősz, s szívem újraél!
Mit nekem a tél, a hervadó levél, az alvó sün,
A vackoló egér!
A róka, a lompos farkával is csak a mának él!
Nem hervad a szív, Hisz él benne a hit!
Jő a tavasz, mi új életre hív!
2 hozzászólás
szia!
Általában, ha őszről írnak legtöbbször az elmúlás a téma. Végre másról is szólhat, erre példa a te szép versed is. Gratulálok!
barátsággal Panka!
Kedves Mihály!
Egy szép őszi szerelem… Igen, a szerelemnek mindegy, nyár vagy tél, vagy tavasz és ősz. Ha jön, akkor itt van, s úgy kell örülni neki mindenkor.
Hangulatos a vers, szép őszi színekkel.
Örülök, hogy elolvastam.
Üdvözlettel: Kata