2024. december 27., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmúlás

    Itt hagyott

    GyömbérBy 45 hozzászólás1316 megtekintés

    Szakadt kalapot kerget az őszi szél,
    gazdája nem kap, nem indul utána.
    Pár hét, és végleg itt a tél.
    Szakadt…már túl szakadt ruhája.

    Az idő elment, hátrahagyva őt,
    ki nem moccan, lassanként színes avar lepi,
    nem vesz öltönyt, nem köt nyakkendőt,
    nem várja ágyban reggeli.

    Sok-sok éven át nézte ezt a tájat,
    ismer minden fát, bokrot, eldugott zugot.
    Még látja; a vadlibák délre szállnak,
    az őszt fúj nekik szomorkás indulót.

    Lépés nélküli, hosszú útra készül,
    az úti célt csak mesékből ismeri.
    Az almafán néhány kócos veréb ül,
    tépázott ingét a szél viszi.

    A kert lassacskán megtelik madárral,
    jönnek csúszkák, cinkék, vörösbegyek.
    Szomorún, halkan szól, különös madárdal…
    Köpenyét letépi az őszi fergeteg.

    Ő volt egykor a Madárijesztő, aki
    Soha nem ijesztett a kertek alatt!
    Mesékkel kívánt szóval tartani,
    minden arra tévedt kósza madarat.

    Két szálkás léc. Ennyi maradt,
    az egykor délceg úr helyett.
    Egy madárka szív biztosan megszakadt,
    mikor sírján önmaga keresztje lett.

    Share.

    45 hozzászólás

    6. Névtelen on

      Szia Gyömbér!
      ez nagyon eredeti, és líraian szellemes…ismét a gyömbéri mesevilág, a bájos megjelenítés tartott itt az első sorok után, mert éreztem ez nem egy mindennapi búcsú lesz. Mikor kiderült a főszereplő személye felvidultam-de jó-egyben elszomorodtam, hogy korai e csattanó, aztán hátradőltem: így frankó, mert remek a lezárás, a visszautalás…
      szeretem ezt a világot
      szeretettel. Cal

      • Gyömbér on

        Kedves Cal!

        Számomra többször bebizonyosodott, hogy jobban teszi az ember, ha fél lábbal (legalább) mesevilágban él. Úgy tűnik, kicsit Te is szereted ezt a világot.
        A búcsú sosem mindennapi. Ahány, annyiféle. Ezt most épp ilyen…

        Köszönöm soraid!

        Üdv: Gyömbér

    9. Kőműves Ida on

      Kedves Gyömbér!

      Verseid, ha szomorúak is, látszatra, akkor is tele vannak bájjal. Nem tudom, hogy csinálod, de ez fantasztikus adomány a sorstól. Ez a vers is önmagáért beszél, az utolsó két sorral, feltetted rá a koronát… Gyönyörű!!!

      Szeretettel
      Ida

    11. aLéb on

      Nagyon szépen vezetett történet, a sorolásokban ott van a teljes élet (még ha "csak" egy madárijesztőé is…). Idának igaza van, valóban bájos ez a vers, túl a téma szomorú voltán, talán a duplacsavar miatt :-). A zárás remek, nagy ötlet és kiváló megoldás. (A harmadik szakasz utolsó sorában az "őszt" szó inkább "ősz" talán… és néhány vesszőt átgondolnék, nekem a vers gondolatainak folyamatossága nem indokolja pl. az utolsó szakasz első sorának a végén az írásjelet…) Remek rímek, szépen vitt történet, remekül érezhető hangulat, egyéni íz; mi kell még egy remek Gyömbér-vershez :-)…
      aLéb

      • Gyömbér on

        Kedves aLéb!

        Köszönöm kimerítő elemzésed, sokat jelent nekem! 🙂
        Igen, az" ősz", és nem "őszt." A vesszőket illetően is igazad van. Több helyen is eltűnődtem, hogy kitegyem-e, vagy sem. Majd egyszer átírom…

        Még egyszer köszönöm!

        Gyömbér

    12. Finta Kata on

      Kedves Gyömbér!
      Lám, az olvasók elmondták véleményüket, akik jól ismerik a szbályokat. Én nem akarom elemzeni. Gondolom, szabadversnek szántad, hiszen a verssorok szótagszáma nem egyezik. Ettől függetlenül hangulatos a versed, szép képekkel örvendezteted meg az olvasót. A témája is érdekes, bár a vége borús, lehangoló. De nagyon jól tudtad a hangulatot leírni.
      Összességében jó vers, nekem igazán tetszik.
      Szeretettel: Kata

    13. Finta Kata on

      Kedves Gyömbér!
      Lám, az olvasók elmondták véleményüket, akik jól ismerik a szbályokat. Én nem akarom elemzeni. Gondolom, szabadversnek szántad, hiszen a verssorok szótagszáma nem egyezik. Ettől függetlenül hangulatos a versed, szép képekkel örvendezteted meg az olvasót. A témája is érdekes, bár a vége borús, lehangoló. De nagyon jól tudtad a hangulatot leírni.
      Összességében jó vers, nekem igazán tetszik.
      Szeretettel: Kata

      • Gyömbér on

        Kedves Kata!

        Igen, ez olyan szabadvers -féle. Az az igazság, ha egy vers "gyorsan jön", nem gondolkozom rajta, csak leírom (maximum az írásjeleket teszem ki utólag), akkor az általában ilyesmire sikerül.

        Nagyon köszönöm a hozzászólásodat!

        Üdvözlettel: Gyömbér

    23. Poppy on

      Már mindent elmondtak előttem, de azért én is leírom: mindig öröm nálad járni, ez a vers is nagyon megkapó, igazi Gyömbéres szerkesztés, a szomorú téma ellenére is ott van benne a fordulat, választékos stílusú, egyedi, ötletes.
      Amúgy kanyarban sincs a szabadverssel :), gyönyörűen hozod a keresztrímeket, ha ez neked csak zsigerből megy, akkor mélységesen irigyellek. 🙂
      Üdv,
      Poppy

    25. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Gyömbér! 🙂
      Szívszaggatóan gyönyörű a vers. Nálam könnyen eltörik a mécses, mert a kelleténél talán érzékenyebb vagyok. Hát most is patakokban csordogál a könnyem. Azt hiszem, az ősz amúgy is ilyen időszak. 🙂
      Nagyra tartalak: Költőnek. 🙂
      Önző módon azt kérem, hogy írj nagyon sokat, hogy olvashassalak, mert szükségem van ilyen versekre.
      Köszönöm. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply