Itt ülök, fenn, az idő partján
hátamnak feszül a múltam terhe
magam cipeltem, amit varrt rám,
voltam szeretve ölelve, verve…
a jövő talaján nem marad nyomom
apróra téptek körmök s fehér fogak.
most így a szélnek már elmondhatom:
ledaráltak, akár a gyorsvonat
de álmaimban borzas felhőt hajt a szél,
fülembe friss hajtás, búzaszál susog
törékeny szára szebb jövőt mesél
napvilágos boldog holnapot.
Megpendül még a mélység
sötét csendjéből sóhaj száll
tágult orrlyukamban rettegés, még
megtart vagy szakad az utolsó hajszál…
és sorra jönnek értő posztmodernek
velük pár taktust együtt dúdolok,
ők hasba rúgnak, vihogva összevernek…
belém halnak a megfogant dalok
de álmaimban borzas felhőt hajt a szél,
fülembe friss hajtás, búzaszál susog
törékeny szára szebb jövőt mesél
napvilágos boldog holnapot
S ha véget érnek majd a tiktakok
és elfelejtem azt hogy itt lakok
kutyám is néz majd, hogy ki a franc ez,
bohóckodik, mint Comédie Française,
majd nem köszönnek rám szomszédjaim,
és lengek majd volt meggyfám ágain
míg fenn az őszi széllel dúdolok
egy halk dalt arról, hogy még itt vagyok,
integetek és nem látod, nevetek
mielőtt ölelésbe forrnék veletek
de álmaimban borzas felhőt hajt a szél,
fülembe friss hajtás, búzaszál susog
törékeny szára szebb jövőt mesél
napvilágos boldog holnapot
Hunyorgok, pedig Isten lássa lelkem,
már nagyon sok hideg napot átteleltem…
kérlek, emlékem le ne rombold,
köztetek (néhány) jó sorom volt
itt messze fönn, távol a világtól
szemembe szitál a napfény, a virágpor,
és álmaimban borzas felhőt hajt a szél,
fülembe friss hajtás, búzaszál susog
törékeny szára szebb jövőt mesél
egy napvilágos boldog holnapot.
20 hozzászólás
Úgy is tudod…
…és igaz… tudod, hogy nagyon szépek az álmaid?
Gy.
Remekbe írt szomorúság jön át nekem versedből.
Megindítóan szép, de mégis valahogy szomorú nagyon…
Köszönöm, András. Hát… talán így van.
aLéb
Elgondolkodtatóan szép alkotás, igen figyelmesen kellett olvasnom, de gondolom, ez is volt a célod..
Gratulálok a visszatérő sorokhoz, és a képi megjelenítésekhez, igazi alkotás, úgy érzem.
Gratulálok szeretettel: d.p.
Köszönöm Dini, valóban sok mindent beleírtam, örülök, ha volt türelmed érteni.
aLéb
Nem tudok nem mondani valamit bármelyik versedhez. Ez egy csodálotos sorskép, s a visszatérő négy sor meggyőz róla, hogy a reményt sosem adod fel. Remek vers, vagy inkább gyönyörű.
Üdv: C.
Colhicum, megtisztelő a véleményed, köszönöm. Feladni álmokat? Soha sem szabad, Talán ezért érzem jól magam köztetek.
aLéb
Bár benne van a fájalom, a felzokogó csend, de nyomában ott lépdel halkan a remény…
Nagyon szép vers…sokatmondó, sejtető..és elgondolkodtató!
Köszönöm Lumen, örülök hogy meglátogattál, annak külön, hogy gondolatokat ébresztett a versem benned.
aLéb
Nos aLéb, ismét egy nagyon mély gondolatkör fut versedben. A refrén valami csodálatos 4 sor, szinte lehet dúdolni, benne van a fény, s erősen kompenzálja a szomorú részeket. Gyönyürű alkotás! Jó volt olvasnom!
Gratulálok és Boldog Új Évet Neked, s írj sok ilyen mélyérzésű verset nekünk!:)
Sleepwell, nagyon jó, hogy újra nálam jártál. Köszönöm a véleményed, azon leszek, mert érdemes…
BÚÉK Neked is!
aLéb
Nagyon mély gondolatok, nagyon jó szóképek.
Az egész vers egy jajkiáltás: " apróra téptek körmök s fehér fogak"
A négysorosok ismétlése viszont valóban a reményt, túlélést sugározza.
Nagyon szép!
Tetszik, ringva átlökött csónak a tavon:)
Ábel
Köszi, Ábel…
aLéb
…mit mondhatnék még erről a versről…? Már mindent elmondtak előttem, és persze az sem volt véletlen, hogy a felolvasóesten a hangsúlyos záróhelyre helyeztük ezt a gyönyörű alkotást.
Gratulálok mégegyszer hozzá!
üdv
Zsázs
Zsázsa, nagyon szépen köszönöm a véleményed, és nagyon örülök, hogy itt jársz a verseimél!
Még egyszer köszönöm.
aLéb
Kedves aLéb, hála istennek, a posztmodernek rugdosásai ellenére sem haltak beléd a szebbnél szebb versek. :)))) A Napvilágon legalábbis… Gratulálok, ez is egy a sok remek közül!
Köszönöm szépen, hogy olvastad, Irén!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Ott ülsz fent teljes nyugalomban, lezseren átgondolva múltat, jelent, jövőt, kergetve álmokat lágysággal, keménységgel, iróniával.
Olyan különleges képeket vetítettél odafentről(2008-ban), hogy tériszonyom van. Meg is torpanok. Én ilyeneket nem tudok. (Azt hiszem.)
Gyönyörű a vers, olyan, amit százszor is el kell olvasni, mert magához ránt természetes szépsége.
Nincs más választásom: sodor, olvasom… tanulgatok… próbálok írni…
Csodaszép, valóban lenyűgöző, élvezet volt elmerülni lágyságban és keménységben, amelyek egy idősíkban vannak jelen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, köszönöm, hogy itt is megtaláltad a versem, és azt külön, hogy hagytad magad sodorni. Ez a vers dolga, és a szrző legnagyobb öröme, úgy gondolom. …és hogyne tudnál 🙂 Örülök, hogy itt jártál.
aLéb