Nélküled szűnni látszott a varázslat.
Hajnalban, alvó álmomból ébredve,
Szenderegve szállok át az éberbe.
Függöny lágyan lebben lelkem ablakán,
Érzem ott vagy, mögötte, vársz reám.
Kitárom, s te sejtelmesen megjelensz,
Hát itt vagy végre! Istenem, lehet ez?
10 hozzászólás
Kedves Dóra!
Ezt kiemelném:
"Függöny lágyan lebben lelkem ablakán,
Érzem ott vagy, mögötte, vársz reám."
ezek csodálatos sorok!!!
szeretettel-panka
Köszönöm, hogy olvastad panka!
Mindíg örülök ittjártadnak!
Szia Dóra!
A szerelem márcsak ilyen. A találkozás, az egymás csodálásának öröme. Szép!
Hmm… Kedves Selanne!
Találkozás?
De azért én is azt hiszem,
Már csak ilyen.
Örültem Neked!
Ez egy boldog vers. Maradjon mindig így! Pajkos, őszinte. Üdítő volt olvasni.
Zoli
Drága Dóra!
Mosolyogtam, ahogy olvastalak. Jó érzés tudni, van még szeretet…
Szeretettel: Tünde
Kedves Dóra! Csodás sorok, csodás érzések! Jó hogy megélhetted….
Rudy kedves,
tudod néha vannak ilyen örömpercek…:)
Kedves Dóra!
Nagyon szép ihletes sorok!
Olyan csodás érzések,képek!
Szeretettel gratuálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy soraim olvasod!
Hát igen… az ihlet,
mostanában elkerül engemet…
Olyan, mintha lekötötték volna a kezemet