Nélküled szűnni látszott a varázslat.
Hajnalban, alvó álmomból ébredve,
Szenderegve szállok át az éberbe.
Függöny lágyan lebben lelkem ablakán,
Érzem ott vagy, mögötte, vársz reám.
Kitárom, s te sejtelmesen megjelensz,
Hát itt vagy végre! Istenem, lehet ez?
10 hozzászólás
Kedves Dóra!
Ezt kiemelném:
"Függöny lágyan lebben lelkem ablakán,
Érzem ott vagy, mögötte, vársz reám."
ezek csodálatos sorok!!!
szeretettel-panka
Köszönöm, hogy olvastad panka!
Mindíg örülök ittjártadnak!
Szia Dóra!
A szerelem márcsak ilyen. A találkozás, az egymás csodálásának öröme. Szép!
Hmm… Kedves Selanne!
Találkozás?
De azért én is azt hiszem,
Már csak ilyen. 🙂
Örültem Neked!
Ez egy boldog vers. Maradjon mindig így! Pajkos, őszinte. Üdítő volt olvasni.
Zoli
Drága Dóra!
Mosolyogtam, ahogy olvastalak. Jó érzés tudni, van még szeretet…
Szeretettel: Tünde
Kedves Dóra! Csodás sorok, csodás érzések! Jó hogy megélhetted….
Rudy kedves,
tudod néha vannak ilyen örömpercek…:)
Kedves Dóra!
Nagyon szép ihletes sorok!
Olyan csodás érzések,képek!
Szeretettel gratuálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy soraim olvasod!
Hát igen… az ihlet,
mostanában elkerül engemet…
Olyan, mintha lekötötték volna a kezemet 🙁