Hazaértem, hol egykor várt rám,
kit őrzök a szívem mélyénél.
Drága, melegszívű nagymamám
ott ült a búbos kemencénél.
Szalmaszagú volt, ódon, becses,
hasáb néma a kandallóban.
Mély sóhajom szállt el, fel, messze,
vágyón karjában ringatóztam.
Tolldunna bóbiskolt abrosszal,
falon szentkép feszült meghitten.
Zord tél érkezett nagy puttonnyal,
már éreztem az ereimben.
Hullott a szűzies hópihe,
fátyollal fedte a világot.
Hold sápadt fénye reményt izent,
és meggyújtotta a pilácsot.
4 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Igazán szép,meleg érzésekkel díszített írás!
"Hullott a szűzies hópihe,
fátyollal fedte be a világot."
nagyon szép kép!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen kedves szavaid, a kiemelést és a gratulációt.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Szia!
Remekül festetted a régi házat, ott, ahova jó időnkénthazatérni, elmélkedni. Tetszett. üdv hundido
Kedves hundido!
Köszönöm szépen és örülök, hogy olvastad a versem.
Köszönöm szépen a kiemelést és a gratulációt.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa