bámulok mert rámsimul a világ vak teste
éji fény és sötétség egy csillagtalan pillanat
csak egy árva nyaláb figyel mely valahogy ittragadt
ittragadt
By Hangabámulok mert rámsimul a világ vak teste
éji fény és sötétség egy csillagtalan pillanat
csak egy árva nyaláb figyel mely valahogy ittragadt
5 hozzászólás
Micsoda képek, nagyon tetszik, rövid, de minden benne van. Gratulálok!
Köszönöm 🙂
Ez megint nagyon jó! ” csillagtalan pillanat” … csuda jó!
“csak egy árva nyaláb figyel mely valahogy ittragadt” ez pedig fantasztikus.
Nem tudom, hogy milyen érzés diktálta a verset, de nekem egy “ottfelejtett utolsó pillantás ” jutott az eszembe…
Köszi Gyömbér!
Valami olyasmi 🙂
Szia!
Csoda dolgok alakulnak ki, ha az ember belebámul
egy pillanatba. És ha ez az ember még érző szívvel
is bír…
Grat.
ölel leslie :-))