Az ég lanyhán hópihét mér,
ködöt fűrészel fagyott szél.
Hótalan föld nyitja száját,
veti az áldott hó ágyát
fázós mosollyal.
Bús fűszálak ridegen rínak,
részeg mámorral hólét isznak.
Téli etűd
Szerző: AdriatiSzerző: AdriatiSzerző: AdriatiSzerző: AdriatiAz ég lanyhán hópihét mér,
ködöt fűrészel fagyott szél.
Hótalan föld nyitja száját,
veti az áldott hó ágyát
fázós mosollyal.
Bús fűszálak ridegen rínak,
részeg mámorral hólét isznak.
9 hozzászólás
Ha lehet kívánni, akkor azt mondom: tavaszi verset kérünk! 🙂
A tél az én kedvenc évszakom.
Nagyon tetszett ez a pár sor.olvastam volna még tovább.
csak így tovább,mindíg azt írd amit érzel.Mindegy milyen évszak van. 🙂
Csatlakozom az előttem szóló, tisztelt Metatron úrhoz.
A tél valóban nem csak ennyi, de nem is akartam az egész telet leírni, hanem csak egy hangulatot megfogslmazni. A vers folytatásához egyébként nem a merészség hiányzott…Gyengébben pedig nem akartam folytatni.
bocs, de a ragrímeltetésnél kicsit igényesebb rímeket várok…
valóban kevés a mû… épp nem szól semmirõl. a képek ügyes használata nem képes verssé tenni az írásodat.
hogy őszinte legyek annyira nem tetszett, dehát sebaj……….azért cak írj 🙂
ja, és remélem nem voltam bántó, nem annak szántam
Nagyon tetszik, ahogy derékbatörik az egész a “fázos mosollyal” sorban. Mint egy repedés a fagyott földön. Az előtte levő sor viszont sántít, szerintem. Különben jó, csak így tovább 🙂
Zsázsa
Nekem nagyon tetszett az egész,címe is, képei is nagyon egyediek!Szerintem nem is kevés, nekem ennyi is átadta a tél hangulatát! Jó vers lett!
Nagyon tetszett nekem is, nagyon szép téli kép tárul elém:) Gratulálok!:)