Az ég lanyhán hópihét mér,
ködöt fűrészel fagyott szél.
Hótalan föld nyitja száját,
veti az áldott hó ágyát
fázós mosollyal.
Bús fűszálak ridegen rínak,
részeg mámorral hólét isznak.
Téli etűd
By AdriatiBy AdriatiBy AdriatiBy AdriatiAz ég lanyhán hópihét mér,
ködöt fűrészel fagyott szél.
Hótalan föld nyitja száját,
veti az áldott hó ágyát
fázós mosollyal.
Bús fűszálak ridegen rínak,
részeg mámorral hólét isznak.
9 hozzászólás
Ha lehet kívánni, akkor azt mondom: tavaszi verset kérünk! 🙂
A tél az én kedvenc évszakom.
Nagyon tetszett ez a pár sor.olvastam volna még tovább.
csak így tovább,mindíg azt írd amit érzel.Mindegy milyen évszak van. 🙂
Csatlakozom az előttem szóló, tisztelt Metatron úrhoz.
A tél valóban nem csak ennyi, de nem is akartam az egész telet leírni, hanem csak egy hangulatot megfogslmazni. A vers folytatásához egyébként nem a merészség hiányzott…Gyengébben pedig nem akartam folytatni.
bocs, de a ragrímeltetésnél kicsit igényesebb rímeket várok…
valóban kevés a mû… épp nem szól semmirõl. a képek ügyes használata nem képes verssé tenni az írásodat.
hogy őszinte legyek annyira nem tetszett, dehát sebaj……….azért cak írj 🙂
ja, és remélem nem voltam bántó, nem annak szántam
Nagyon tetszik, ahogy derékbatörik az egész a “fázos mosollyal” sorban. Mint egy repedés a fagyott földön. Az előtte levő sor viszont sántít, szerintem. Különben jó, csak így tovább 🙂
Zsázsa
Nekem nagyon tetszett az egész,címe is, képei is nagyon egyediek!Szerintem nem is kevés, nekem ennyi is átadta a tél hangulatát! Jó vers lett!
Nagyon tetszett nekem is, nagyon szép téli kép tárul elém:) Gratulálok!:)