Izzástól vágyó
szemed ragyogása lángokban ég,
szád íze,
s lágzésed mögött
szerelmed rámolvadt
a gyékényszőnyegen.
Hálószobába haló tüzed
perzsel,
égető medredbe:
zuhanó hév ömlik.
Lecsapó mámor
közt zárt járom,
kivárom,
míg szisszen
bibor szerelmed…
…beleesek…
2 hozzászólás
Annyira szép, annyira nem szokványos, ömlengős szerelmes vers, hogy csak ilyeneket kívánhatok mindenkinek. Gratulálok!
Ezt nagyon bírom, hogy "medredbe zuhanó hév ömlik"! Igazán:-)