Izzik az ágyam a lángtól,
dobban a szívem a vágytól,
töltsd be az álmom egészen,
nem szabadulsz soha érzem.
Játszik a fény a tükörben,
nem vagyok én vele bűnben,
éjszaka lepte a vágyunk,
őrzi az ágy a mi lángunk.
* Weöres Sándor “A Tündér” című versében, amit többnyire Bóbitaként ismerünk, alkalmazta ezt az úgynevezett Hémiepesz sorfajtát. Az övé egy kedves gyermekvers, míg az enyém, inkább felnőtteknek szóló.
8 hozzászólás
Kedves Rita!
Csoda jól sikerült!
Ötletdús!
“A Tündér? című versében, amit többnyire
Bóbitaként ismerünk, alkalmazta
ezt az úgynevezett Hémiepesz sorfajtát.”
Nagy elismerésem!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Örülök, hogy bolondos kis versikém tetszett. Az az igazság, hogy ez a Hémiepesz nagyon könnyű, csak rá kell hangolódni és akkor adják magukat a sorok. Gondoltam, hogy ha már tavasz van, legyen egy kis “szerelem” is.
Köszönöm az olvasást.
Legyen szép napod!
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Igen, ahogy elkezdtem olvasni, a “Bóbita” c. vers jutott az eszembe.
Nagyon szép, nagyon jó lett!
Szeretettel gratulálok kitűnő versedhez.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen az olvasást. Igen, ez a verstípus nagyon dallamos. Ha az ember elkapja a fonalat, akkor nem nehéz folytatni, de azért ihlet kell ehhez is.
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Rita:)
Ez a versed a kedvencem az összes közül valóban költői remek.
Dallamos, szerelmes, játékos és magával ragadó. Varázsolsz benne, akárcsak Weöres a Tündérben. …és többé már nincs szabadulás ebből a szerelemből.
“Izzik az ágyam a lángtól,
dobban a szívem a vágytól,
töltsd be az álmom egészen,
nem szabadulsz soha érzem.”
Dobban, lüktet minden sor ,feltölt energiával és a szerelembe vetett hittel.
Eredetileg a Tündér és társai sem gyermekversnek készültek, hanem a költői kereső-kutató műhelymunka, illetve a Kodállyal közösen végzett versritmust, zenei dallamot vizsgáló kísérletezés termékei. Újabban játékverseknek nevezzük ezt a típust.
Biztosan tudod de akkor is idézem Weöres szavait a keletkezésükről.
“Három egész napon át bújtam erdő vadonát, gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam. Három gész napon át faragtam egy furulyát, vadrózsából tündérsípot csináltam.?
Ez a tündérsíp szólalt meg már az 1930-as években olyan darabokban, mint A tündér (Bóbita) és ez a tündérsíp dalol a te versedben is…..legalább olyan szépen mint majdnem 100 éve.
Köszönöm az élményt:) Fenomenális!
Fejet hajtok előtted és körülölelő szeretettel gratulálok.
Napfény
Drága Napfény!
Ezt egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyi szépet tudsz írni minden soromról. Kicsit tartottam tőle, mert Weöres műve valóban egyedi és különleges. Én meg csak a ritmust utánoztam, teljesen más témában. Úgy látszik a tavasz kihoz belőlünk ilyen érzéseket, ahogy ezt Donának is írtam, hiszen nem beszéltünk össze, mégis mindketten erotikus verset tettünk fel, de míg az övé finom és érzékletes, az enyém teljesen egyértelmű. A finom erotikát mindig is kedveltem, de a durva, közönséges, obszcén változatot nem. Sem a szerelem, sem a szex nem szégyen, ha az nem lealacsonyító, hanem felemelő, örömszerző, boldogító.
Nagyon örültem annak, hogy elolvastad, annak pedig különösen, ha tetszéssel.
Körülölelő szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
a ritmusokat pontosan hoztad, a rímképlet eltér Weöres Sándor szakaszaitól. Míg abban ABCB, nálad páros rímes AABB a szerkezet. Gondolom, erre nem tértek ki a feladatban, csak a sorfajta volt adott.
Ha nagyon bele akarnék menni részletes elemzésbe, akkor megemlíteném, hogy a ragrímeket érdemes elkerülni, de annyira magával ragadó ez a kis vers, hogy elbírja ezeket. Szinte észrevétlenül lendít magával a ritmus könnyedsége és a tartalom.
Nekem is nagyon tetszik ez a játékos izzás.
Gratulálok! Szerintem gyakrabban kellene próbálkoznod időmértékes verseléssel. 🙂
Jó volt olvasni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ezt most épp nem volt feladat, de valamikor írtunk – a közös verselésben – ilyent is. Vége, hossza nem volt, olyan termékenyen hozták a maguk gondolatait, különösen Kitty. Ez most önálló akció volt. Tetszik ez a dallamos versírási forma. A magam részéről szívesen írok azonos szótagszámmal. páros vagy keresztrímmel verseket, időnként kivételt teszek, de az én fülemnek azok hangzanak jól, legalábbis saját magamtól. Festményekben is az tetszik, amin nem kell megmagyarázni, hogy mit gondolt az alkotója, mert az látszik a képen. Szerelem kapcsán férfiben és nőben gondolkodom. Legkisebb egységnek a családot tartom és a nemzet fontos számomra. Nyilván a korom és a neveltetésem a meghatározó ebben. A szimmetriát mindig szerettem. Épületben is az tetszik. Természetesen igazad van, nem követtem hűségesen Weörest. Mások újszerű, rendbontó versei gyakorta tetszenek, de mivel én se költő, se író nem vagyok, csak azt tudom adni magamból, ami bennem összhangban van. Köszönöm szépen a hozzászólást és a jó tanácsod.
Szeretettel: Rita 🙂