DAS KRANKE KIND
Die Gegend lag so helle,
Die Sonne schien so warm,
Es sonnt sich auf der Schwelle
Ein Kindlein krank und arm.
Geputzt zum Sonntag heute
Ziehn sie das Tal entlang,
Das Kind grüßt alle Leute,
Doch niemand sagt ihm Dank.
Viel Kinder jauchzen ferne,
So schön ist's auf der Welt!
Ging' auch spazieren gerne,
Doch müde stürzt's im Feld.
»Ach Vater, liebe Mutter,
Helft mir in meiner Not! –«
Du armes Kind! die ruhen
Ja unterm Grase tot.
Und so im Gras alleine
Das kranke Kindlein blieb,
Frug keiner, was es weine,
Hat jeder seins nur lieb.
Die Abendglocken klangen
Schon durch die stille Welt,
Die Engel Gottes sangen
Und gingen übers Feld.
Und als die Nacht gekommen
Und alles das Kind verließ,
Sie haben's mitgenommen,
Nun spielt's im Paradies.
___________________________
A BETEG GYERMEK
A táj derűs, pihenget,
A nap tűz delelőn,
Egy beteg izzad, gyermek,
A forró küszöbön.
Vasárnap van… A népek
Korzóznak ékesen,
A gyermek köszön mindnek,
De néki senki sem.
Több gyermek ujjong messze,
Az élet szép dolog!
Ő is szívesen menne,
De gyenge, s földre rogy.
„Ó, jó atyám s anyácskám,
Segítsetek nekem!” –
Meghaltak ők! S te árván
Maradtál, gyermekem…
Most fű közt ül magában,
Potyognak könnyei,
De szeretethiány van,
S nem kérdik, mért teszi.
Már estharangok csengnek
A néma tájon át,
Hol angyalok repkednek
Zengvén az Úr dalát.
S midőn az éj köszönt be,
E szárnyas angyalok
A Mennybe viszik őt fel:
Egy gyermek – játsszon ott…
* * * * *
1 hozzászólás
Gratulálok
gyönyörű versedhez.
Kellemes nyári napokat kívánok:
Zsuzsa